Mióta rájöttem, valami felszínre akar törni belőlem,
Azóta folyton csak azon merengem,
Mi fontos az életben s mi nem.

Minden percem úgy élem,
Mintha ez volna az utolsó lélegzetem,
De még néha visszatekingetem.

S ilyenkor arcomon kövér könnycseppek gördülnek,
A környező emberek pedig azon tűnődnek:
Hova tűnt a törhetetlen gyermek?

Éppen ezért nevetek,
Hogy könnyebben megszeressenek,
Boldogságot tettetek.