ÉN!
Sok mindent csináltam tévesen,
Így huszonhárom évesen.
Végeztem egy iskolát,
Jáky József technikumát.
Utána másra nem voltam jó,
De ezt majd eldönti a kedves olvasó.
Laktam én már sokmerre,
Indulási helyem Nógrád megye.
Volt már Szécsény, Salgótarján,
Most Öszöd a Balaton partján.
Hogy kerültem ide? Jó volna tudni.
A gondolataim nem hagytak nyugodni.
Fura. Hisz ki nem álltam az irodalmat,
De a fantáziám, ellenem kezdett forradalmat.
Írogatok, verselgetek naivan,
Többen megkérdezték: Mi van?
Álomvilágban élek.
Melyben gyakran félek.
Gyakran ijesztő ez az álomvilág,
Gyakran csak itt önt el boldogság.
Álmaimban az lehetek, ami akarok.
Író vagy költő? Szerintem nem vagyok.
Most se nagyon szeretem az irodalmat,
Viszont annál jobban az álmaimat.
Egy srác, akinek vannak álmai,
Aki szeretné az álmait papíron mosolyogni, látni.
Azt hiszem ennyi elég nekem.
Bakó Dávid a becsületes nevem.