Cselényi Krisztina vagyok, szakmámat tekintve újságíró. Internetes médiában, nyomtatott sajtóban is publikálok jelenleg. Irodalommal való kapcsolatom viharosnak mondható: korai szerelem, gyors szakítás, a klasszikus asztalfiók-papírkosár szindróma. Gyógyultan, de ezt a szerelmet soha ki nem heverve ma is az írás az, ami hazavezet, ha olykor eltévelyedem. Nyitott vagyok a megindító szavakra (versek), szeretem, ha elgondolkodtatnak, s nem, ha megállítanak a továbbgondolásban (regények). Manapság Müller Pétert, Márai Sándor műveit olvasom, hangulatfüggő a választás, nem meglepő hát, hogy bármikor jöhet Frances Mayes, Joanne Harris stílusa is. Verseivel József Attila, és Ady Endre tart bűvkörében….egyelőre. Családos vagyok. Ennek eredményeképpen már túl vagyok a meg nem értett költő időszakán, mégis magam is meglepődöm, mennyi tervem van még megvalósítandó, átgondolandó, félrehányandó. Azt hiszem, annyit már bizton elmondhatok magamról: tanultam valamit az elmúlt években: tisztelettel lenni az írásammal szemben, nem azért mert jók, mert általuk lehetek amilyen vagyok, s mert őket egész egyszerűen lehet így jellemezni: ez Én vagyok!