Az egész talán Petőfi János vitézével kezdődött egy sötét, őszi napon valamikor még 5. osztályban… Egy messzi-messzi galaxisban:P Az évek folyamán egyre jobban vonzott az irodalom, s megszerettem olvasni a szépirodalmi műveket is. A versek hatására könnyebben ment egy – egy fogalmazás írása, miután kibővült a szókincsem, s ezt a tanárom is észrevette. Ő javasolta, hogy ne hagyjam abba a versírást, mégha nem is akarok ezzel foglalkozni a jövőben – ő tanított meg arra, hogy mi az igazi siker, mikor elismerik a munkádat, s nem az a kudarc, mikor negatív kritikával látják el… a közömbösség az igazi sikertelenség. Az érzelmeim és életfelfogásomat mind mind tükrözik a verseim, s csak az igazat írom le bennük…Mégha ez másoknak néha nem tetszik… Ez a költészet:) Sokat segített Petőfi és Arany János költészete a stílusom megtalálásában, de az igazi példaképem a volt irodalomtanárom – nem író, nem is költő… De ő indított el ezen az úton, amit soha nem tudok neki meghálálni.