Álmodozó vagyok, bár az élet sokszor megcáfolta gondolataimat, amelyeket olyankor megpróbáltam versbe önteni. A versnek szánt sorok ezért magukon viselik a vívódást az álom és a valóság között, ahol mindig ez utóbbi győz. De az álom ennek ellenére örökké ott van legbelül, kitörölhetetlenül… És olyan jó néha-néha mögéjük bújni, elfeledve minden rosszat, és játszani velük úgy, mint kisgyermek a kedvenc játékával.
Ma a holnapot álmodd, mert a tegnap már csak megmásíthatatlan múlt, ám a holnapod olyan lehet, amilyennek azt ma magadnak megálmodod.