Kiskoromba már csináltam: képregényt (űrlények támadják meg a Földet és az egereknek kell megmenteni az emberiséget, mert valamilyen okból – ne kérdezzék – vannak űrhajóik). Társasjátékot (Diablo volt a címe és egy barátommal csináltam a cél az volt, hogy a hősök legyőzzék az ördögöt – azért volt ez különleges, mert itt a játék ellen játszol nem másik játékos ellen). Animációs filmet (PowerPointtal Star Wars fanfiction), kártyát (játékszabállyal együtt), számítógépes játékot (pályákat a Warcraft III – hoz nem teljes játékot), filmet (mobillal kis költségvetésű), vagy ha egyikhez sem volt kedvem, eljátszottam a játék katonáimmal nagy epikus csatákat és szívszaggató történeteket. Nem tudom, mi üthetett belém akkoriban, de a vágy az alkotásra azóta se lankadt és most itt vagyok, húszévesen és színdarab pályázatra jelentkezem. A célom annyi lenne, hogy alkossak is valami olyasmit, ami maradandó nem csak az én fejemben, vagy a asztalom alsó fiókjába lehessen megtalálni, hanem valami olyasmi a méltón viselheti a nevemet. Valami olyasmit, ami tükröz engem, ami az én kézjegyemet viseli. Kezdetben csak magamnak írtam, de az már kezdett unalmassá válni, így úgy döntöttem megpróbálkozok egy közönséghez is szólni nem csak magamhoz. Hogy ez mennyire sikerült azt még nem tudom eldönteni.