Robert Rush, vagyok jelenleg Budapesten lakom… A jelen nálam távlati dolog, másoknál nem, néha a jelent is már sokszor múltból élem meg. Alapvetően regényírással foglalkozom. Drámában és horrorban élem ki magam 🙂 Nagyon kevés verset írok, de néha van, hogy elkap a "hév" :-)))

Azért mély nyomot hagytak bennem ezek:

"Óh, az a töltény, amit te lőttél mindent vitt,
szívembe fúródott, onnantól bennem újra élt a hit."

"A világ mélypontot süllyeszt el a pokolba.
Tudom érezni a sebességet a fekete mámorba.
Egy kéz a keréken, másik a térdemen egy út a világba.
Aranylövés ami feszít, tunning a bizarr más világba."

"Jöjj vérfarkasok dübörgő dobogása,
Mindent elsodró féktelen vad roham!
Orkánüvöltés, vértől vörös láng:
Éjhasító villámló-iszonyat!"

"Vér a vérben, éj az éjben
kárhozat a kihalt szívében."

"Már nem vár rá se szégyenkereszt,
sem mindent megváltó szenvedés,
Mert ha akarja, ha nem,
naptűzön, ég csak ég!"

"Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég."

"Meztelen testem, testedhez ért, felhevül a tűz
Mint elejtett, riadt vad, kit vadász kifulladásig űz.
Úgy játszanák még testeddel, hosszú órákon át
Kiéhezve csókolnám ajkaidat, forró éjszakákon át."

"Napjaim minden percét szenvedés emészti fel.
A szerelem aranyló vörös lángja égeti porrá szívemet el."

"Amikor a vörös eső leszakad, s rájuk zúdul.
Amikor megízlelik s minden megbolydul.
Amikor átérzik az ízét és bőrükön elindul.
Amikor engedik a hatalmat s minden megbolondul."