Édesanyám szerettette meg velem a betűket még egészen pici gyermekként.Kisiskolás korom óta írok szívesen és sok mindenről,ami épp eszembe jut.Tanáraim,akik között volt néhány zseniális pedagógus,tehetségesnek tartottak.Nekik köszönhetően vehettem részt helyes író és egyéb versenyeken is.Óriási élménynek tartottam,ha tanáraim megdicsérték valamelyik fogalmazásomat.Mindig igyekeztem érzést,fantáziát,erőt vinni írásaimba,az egyediség,az egyéniség kifejezése nagyon fontos számomra,hiszen az írás,az alkotás tükrözi leginkább a "művész"személyiségét.
Egyik kedves élményem középiskolás koromból,amikor osztályommal fogalmazást írtunk Radnóti Miklós műveiből.Lehetett választani két könnyebbet vagy egy nehezebbet,majd ezeket elemezni.Egyedül én vállaltam a nehezebbnek tűnő verset,mert abban láttam valami "mást",amit a többiben nem annyira.Amikor befejeztük a fogalmazást,tanárnőm odajött hozzám,és elmondta,érezte,hogy a nehezebb művet fogom választani.Mindig törekedtem valami újra,másfélére.
Példaképemnek és kedvenc írómnak tartom Szabó Magdát,aki zseniális,sajátos stílusával nagyszerű műveket alkotott.Nem volt könnyű élete,ám ennek ellenére mindig hű maradt önmagához,a szülői örökséghez,amelyről önéletrajzi köteteiben(például Für Elise)beszél.
Nagy álmom,hogy jót és jól alkothassak.