Keglovits Klári Zsázsa vagyok, születtem 1989. október 25-én, egy szerdai napon, Budapesten, azóta is itt élek.
Kijártam a Semmelweis Egyetem általános orvostudományi okítását, közben egy sportoktató képzést is elvégeztem.
Nyolc éves koromban kezdtem írogatni, gyakorlatilag amióta az eszemet tudom, kezemben a toll. Nagy tervem egy regény, de leggyakrabban versben fogalmazom meg gondolataimat, érzéseimet, egy-egy hangulatot, dalszerű pillanatot, a világot, ahogyan én látom, a végleteket, ahogyan én élem meg. Tudom, hogy messze nem tökéletes, amit írok, de talán minden szóval közelebb kerülök hozzá egy kicsit.
Igyekszem egyéni lenni, bár ez nem mindig sikerül, főként Ady Endre, a hatujjú sámán, a különc az, aki életével és verseivel néha tudat alatt is nagy hatással van rám írás közben. Szeretem még József Attilát, Rejtő Jenőt, Bulgakovot, Gárdonyit, Agatha Christie-t, J.F. Coopert, Arthur Ransome-ot, Nabokovot, Salman Rushdie könyveit és legújabban a történelmi regényeket…
Szeretem a mozgás művészetét, a táncot, a zenét, a színeket, ezt keresem verseimben és rövid prózáimban is.
Szabadidőmben legszívesebben emberek közt vagyok, a társas-csoportos elfoglaltságok a kedvenceim. Sokat sportolok, versenyszerűen hastáncra és társastáncra járok, táncot tanítok. Ha tehetem (sajnos mostanában egyre ritkábban) görkorcsolyázni, biciklizni, úszni, pingpongozni, jógázni szoktam, lovagolok, evezek, járom a természetet (ez a nagyváros nem az én műfajom). Néha jó egy kicsit csak feküdni a fűben és napozni.
Szívesen járok filmklubba, moziba, vagy csak házimozizom, de álltam a kamera másik oldalán is, régi vágyam volt színésznőként kipróbálni magam.
Érdekelnek más tájak, emberek, nyelvek, kultúrák, vallások, hagyományok.
Szeretek nagyokat nevetni.