Alkotok

Válasz #1859 számú hozzászólásra :

Csak a lejegyzéssel vannak gondok... 🙂 mármint a buszon. nekem legalábbis nem sikerült...

Az én legfőbb kritikusaim a gyerkőceim. Ők őszintén megmondják ha vmi nem tetszik nekik! No meg Ti!
Alkotás: buszon tök jól jönnek a gondolatok.Legalábbis nekem.

Válasz #1856 számú hozzászólásra :

Hehe én legföljebb ha már kijártam a sulit ;] Nem hiszem, hogy tetszene neki a túlcsorduló erőszak... :\

Válasz #1791 számú hozzászólásra :

De jó! Annyi hasznos tanácsot meg minden effélét kaphatsz tőle!
Én pl. a magyar tanáromnak soha nem merném megmutogatni őket....de sebaj, van más. 🙂

Válasz #1778 számú hozzászólásra :

Nekem is van külső szemlélőm, és ő a lektorom is egyben. De sosem fogom elfelejteni azt a böcs mondást, hogy:"alkoss szívvel és javitsd ésszel."

Válasz #1778 számú hozzászólásra :

Hehe okvetlenül szólok, annyi marketinget minimum csinálok neki majd magam is, amennyi saját egyszemélyes erőmből futja ;]

Pár nagyon kis szemelvényt már föltettem ide az oldalra, az egészet értelemszerűen nem fogom, mert egyrészt többszáz oldalt akarok MÉG írni bele, és pöppet hosszú lenne, másrészt nem szeretném, hogy idő előtt készüljön belőle e-könyv, amit mindenki ingyé megszerezhet. 🙂 MOndjuk amik itt vannak, azok közül csak a bevezető (azaz a címben Végszó), ami biztos, hogy szóról szóra marad. Vagy legalábbis 98%-ban ugyanez lesz, a többi még alakulhat attól függően, hogy hogy alakítom a fő szálat, milyen mellékágakat rakok még be, amiknek ide is illeszkednie kell.

Válasz #1769 számú hozzászólásra :

Komolyan egyre kíváncsibb vagyok a regényedre. Tudom, idő mire kész lesz, de ha megvan szólj. 🙂

Nekem , ha nagy ritkán novellát írok, kell egy külső szemlélő, aki a végén átolvassa, és észreveszi, amit én nem....

Válasz #1766 számú hozzászólásra :

:DDD Feltett szándékom 😀 Minél előbb kezdem el, annál kiforrottabb lesz, mire eljutok oda, hogy kiadathassam. Remélem, tényleg lesz belőle valami.

Válasz #1759 számú hozzászólásra :

ezekszerint életművet alkotsz te is 🙂

Válasz #1756 számú hozzászólásra :

Hehe, velem is hasonlóképpen van, párszor már átolvastam a regényem eddigi darabjait 😀 Persze csak a környezetet, mert azon kívül már elég nagyjából emlékeznem az eseményekre. Majd a végén pár átolvasással és átírással teljesen összefűzöm a szálakat - ahogy Tolkien is tette anno.

hát igen. Amit én javasolam az többnyire a próza kategóriára évényes. A verset nem biztos, hogy össze vissza lehet szabdalni. ott kötöttebb a dolog, (szótagszám, rím, stb), de a novelláknnál, regényeknél a fejezetek sorrendje, az események sorrendje, mind-mind variálható, és egy jó lektor kezében az egyhangú történet is válhat változatossá, vagy forrdítva, az értelmetlenségig szétszabdalt mű válhat érthetővé.

időnként én is csak 5-10 sort írok ami egy kép, egy jelenet, amit követ egy másik, aminek aztán semmi köze az előzőhöz. Egy ideig tetszik, amíg írom a történetet, és beugrik mindíg egy kép, amit lelehet festeni az olvasónak, az olyan jó, felemelő. Aztán eltelik egy pár nap, elfelejtem, hogy miért is írtam oda, és már nem tetszik, olyankor vagy törlöm, vagy megpróbálom bele illeszteni.

előfordult, hogy egy történetnek megírtam az elejét, majd a végét. Azután kisebb részekre osztottam a közepét és azokat is külön-külön. A végén teljesen átírtam mind az elejét, mind a végét.

A legnagyobb problémám az, hogy mindíg mielőtt nekiállok írni átolvasom az addig elkészült részeket, itt-ott beleírok, javítgatok, aztán neki fekszem a folytatásnak, de ha egy regényt akarnék írni, akkor mindíg csak olvasnék egy idő után, mert anni lenn, hogy mire a végére érek, már elfáradok. Ezért ne mfogok regényt írni a közeljövőben :))

Válasz #1671 számú hozzászólásra :

Náni! Ugyanígy vagyok! Csak egy érzés egy kósza gondolattal! És ez elég is, nekem...

Én először mindig "hosszasan" megtervezem előző este, mikor éppen még nem tudok elaludni, aztán másnap, ha vers, akkor elkezdem gépelni. Többnyire ez sosem tetszik, úgyhogy pár sort átírok és tádámm 😛 Prózánál meg elkezdeném, de az elejét valahogy elfelejtem megtervezni gondolatban 😀

Válasz #1671 számú hozzászólásra :

(Bevallom én nem is tudok verset írni abszolút, szóval annál csak jobb lehet 😀 )

Hát én egészen különlegesen vagyok ezzel, mert mikor leülök, még szinte semmi nincs meg a vers tartalmából, csak érzek valamit... és szavakba próbálom önteni, ami elég egyszerűen megy, versírás közben alakul ki minden. Soha nem figyelek a szótagszámra, hanem ahogy jön, lehet öreg hiba :), nem érdekes olyankor semmi, bevillan egy-két ötlet.