Alkotok

Rájötetem, h nekem jó kb minden időpont - az este is - az írásra, csak este általában öcsém gamel a gépnél :S

Elég gyakran utazom buszon. Ha egyedül vagyok, s a szomszédom nem kezd el diskurálni, valahogy megszáll az ihlet. Így született meg egy cikkem: Szemetelünk> Így megyünk Európába?, mikor Vác és balassagyarmat között egy csúnya őszi napon csupa szemétkupacot láttam. Szintén buszon vetettem gondolataimat papírra az Anyám, és a Metrón c. verseimet. Történt ez annak ellenére, hogy mozgó járművön nem tudok írni, s amikor otthon gépbe teszem át, egy rejtvény megfejtésénél is nehezebb a dolgom. Az Édenben: Ádám ébredése c. novella és kisregényem pedig úgy született, hogy elkértem lányoméktól a Karoly bibliát (nekem régi van otthon), beleolvastam. Este egyszerre előjöttek a gondolataim, de már igen későre járt az idő, elővettem kemény alapú jegyzetfüzetemet, tollakat készítettem, és ágyban kezdtem el jegyzeteimet, de úgy, hogy hajnal felé tettem le a tollat. Ez egy amolyan modern elképzelés a paradicsomi és kicsit későbbi időkből, egészen Noé partraszállásáig. A szereplőket több helyen mai körülmények közé helyeztem, sőt (mivel a Bibliában alig akad női név), magam adtam nevet, és foglalkozást Ádám fiai feleségeinek.
Most olvasom át újra a regényt, s utána szeretném föltenni a Honlapra.

Igen, a reggeli tanulás az titi bejön, pláne, ha jól kialudtad magad!

Ezek szerint leragadtam egy 3 éves szintjén? :)) Sebaj! Elvileg nemcsak én vagyok így vele...Nosza! Indul az éjszakai "műszak!"

Milyen igazad van! Mikor még suliba jártam, mindig este, vagy reggel tanultam. Képwes voltam felkelni korán, hogy megtanuljak valamit. És sokkal rövidebb idő alatt sikerült, mint mondjuk délután.

Te szegény öreg, te!
Napközben általában ezer más dolgom van, ritka az, mikor van annyi időm, hogy írjak. Max lekörmölöm ami kibukik belőlem napközbe. És akármilyen különösen hangzik is, este( főleg már ha lefeküdtem ) bármilyen fáradt is vagyok, jönnek a gondolatok...

Válasz #1081 számú hozzászólásra :

Nem tudom... Én voltaképp mindig szoktam írogatni, ha van időm rá, na meg energiám - estére többnyire hullafáradt vagyok, és már nem bírok éjfél után sokat föntmaradni, nekem kb az a határ. Éjfélig még akármi, de utána... hiába, ahogy öregszik az ember...

Igen, az este nekem is azaz idő, mikor tudok írni. Akkor ha nem írom le gondolataimat, elvesznek. A fene tudja miért, de reggelre már mind odébb áll...de ez lehet, hogy csak nálam van így.

Én általában este szoktam írni. Valahogy akkor jön a késztetés. Egyszer próbáltam már, hogy más is ott van. De nem volt jó. És számomra szörnyen zavaró, ha beszélnek hozzám és nézik ahogy írom a sorokat. Vannak dolgok amit tudok egyszerre csinálni,de ez nem megy.

Válasz #1050 számú hozzászólásra :

Az nem zavr, ha beszélnek hozzám. A párom velem lakik, gyakran fekszik az ágyon, és meséli, mi történt vele aznap. Én pedig figyelek rá, és írom amit kigondoltam. Anyukám is gyakran magyaráz, de nagyjából megtanultam több mindenre figyelni.
De ha nézik... Huhhh! És tényleg, mikor elkészül, már nem érdekel senkit...

A kukkolást én sem szeretem, zavar. Én is elrejtem, majd ha kész, elolvashatja. ( a vicc az, hogy akkor már nem érdekli...)

Válasz #1048 számú hozzászólásra :

Ez engem is zavarna... és hát a monitort olvasni is tudják :S De nem teszik, mert elrejtem a trayre a Word-öt olyankor, mikor bemászkál valaki a szobába. Mondjuk szerintem az simán zavarna téged, ha folyton beszélnénak hozzád...

Ha én elkezdek írni, szinte semmi sem zavar. Előre kigondolom, mit fogok leírni. Igaz a végére mindig a teljes ellentéte kerül a papírra.
Szólhat a zene, TV, mászkálhatnak is, ha megjön az ihlet. Egyetlenegy dolog zavar. Amikor valaki megáll mögöttem, és néz. Nem olvassa, mert úgy eltakarom, hogy tuti nem tudja elolvasni, de néz. Nagyon zavaró! Ezt főleg apám, és a nagyapám szokta csinálni.

tegnap új tapasztalatot szereztem, ha az ember elkezd beszélni arról amit éppen ír, mert elakadt vele, hirtelen saját maga kezdi el beállítani a ddolgokat, és egyszer csak ott van a fejében a folytatás, hiába kap ezer meg száz tippet, milyen irányba induljon, érzi ott feszül az új koncepció a fejében.
Tegnap miközben chateltünk, gondoltam kérek egy kis segítséget, mert másfél hete rágódom félbe maradt írásomon. de elég volt egy kicsit körvonalaznom a dolgokat, és az amin 10 napja kotlaok, kikelt.

Lehet, ez is egy olyan dolog, mint a probléma, gond, ha az ember beszél róla, akkor az olyan mintha már félig meg is oldódott volna.
Aki akarja kipróbálhatja!

Nekem volt már úgy, hogy az alapötleten kívűl szinte semmi nem volt meg. Elkezdtem írni, és szinte magától jöttek a gondolatok. A végére egészen más lett, mint amire számítottam. Olyan is előfordult, hogy tudtam mit szeretnék írni, de közben mégis változtattam rajta, mert így lett teljes.

Ha a háttérben szól a Tv, az nem zavar, de a ki-be mászkálás, meg ilyesmi, igen. Napközben legtöbbször ( főleg nyáron, mikor szünidő van ) keveset írok, nincs is időm rá, szinte. De esténként megjön az ihlet. Persze nem mindíg jutok el odáig, hogy beírjam a gépbe, általában csak lejegyzetelem. Ma két sor ugrott be, hazafelé a boltból, reggel 7-kor. Hazaérve leírtam, és abból született egy versem.

Válasz #954 számú hozzászólásra :

Én nagyjából tudom csak, hogy mi lesz a regényemben például - 3 részesre tervezem, de lehet h csak 2 lesz, tehát azért annyi történést sem kell átlátnom, mint mondjuk a HP írójának. Szóval csak a fő eseményszálak, főszereplők, ilyesmi. De igazából mikor írok, még talán én is izgulok a saját művemen - kicsit furcsa, de így van

Mondjuk azt nem értem, hogy minek írta meg előre a 6 másik könyvet is, mikor kaszasikert várva kiadathatta volna az elsőt már előre, és akkor is ugyanakkorra lett volna kész a többivel... Bár nem tudom, biztosan megvan a maga technikája, ami szemmel láthatóan bejön neki.