Az élet igenis szép

Kini, engem az a veszély nem fenyegetne, azt hiszem. Itthon sokkal inkább egyedül vagyok, mint akárhol máshol. Anyám napja másból sem áll, minthogy azon gondolkodik és arról beszél, hogyan tovább - anyagilag -, löki ránk a mérhetetlen stresszt, amit ugyan már megtanultam tűrni, de egyszerűen meggátol ez a légkör a saját terveimben.

Felnövök majd mikor úgy érzem, erőltetni úgysem lehet... Jövőre úgyis minden megváltozik... Aha, apum jól csinálja, úgy gondolom... De ennyi helyre úgysem lehet leírni ilyen dolgokat, mert az ilyesmit látni kell, nem olvasni... XD

Csak azt nem tudom Kini meddig lehet az élet sulijában a marhaságokból tanulni...........egyszer úgyis fel kell nőni. Szerinted Apád jól csinálja?

Hm, Crys, én fél év után most költöztem haza (pont ma), mert nem bírtam... Inkább elviselem nagyim meg apum meg a 3 tesóm mindenféleségét, mert ugye ez azért sok ember egy házban. mint külön lenni, folyton gondolkodni, hogy hogyan tovább... A család egy biztos pont az életben, és hidd el, inkább korlátozzon ennyire, mint szabadon engedjen, mint pl öcsémet, aki 18 éves és már a harmadik iskolájából fogják kirúgni - pedig velem és a másik két tesómmal ilyen problémák sosem voltak... Apum úgy van vele, hogy sokat enged, végignézi, ahogy szétszenvedjük az agyunkat, nem szól bele, és utána elmondja, hogy most akkor mi is volt a probléma - ha elrontottunk valamit. Én konkrétan szeretek a saját marhaságaimból tanulni, mert másoknak úgysem hiszem, hogy hülyeség, amibe belekezdek. Így jártam... 😀

(Ohh, hosszú idő óta az első helyesírási hibám, most beégtem 😀 Fogalmam sincs, miért írtam éppen úgy, máskor nem szoktam.)

Egyébként kicsit sztereotíp vagy 🙂 Eddig két lányba voltam szerelmes. A második több, mint négy éve kezdődött, és nincs vége részemről, de a lányt évek óta nem is láttam. Nos, azt hiszem, egy grammot nem harcoltam érte. Mondják, hogy majd az idő megoldja, én meg azt mondom, majd idővel meglátom. Ennyi elég is...

Nem lázongok, ezt láthatja mindenki. (Honnan vetted amúgy? :D) Szerintem nehéz volna nálam társadalomtudatosabb embert találni. Sőt, kicsiben nézve, még ma is tolerálom, hogy anyám kb. akkora döntési szabadságot ad nekem, mint 15 éves koromban... Igaz, ez ma már egy olyan pont, hogy jó volna, ha engedné kezembe venni a sorsomat - valamennyire -, mert ha világéletemben az aprócseprő hülyeségek miatt vagyok korlátozva, sosem érem el a céljaimat. De... ettől függetlenül senki nem esküdött össze ellenem... Nem szoktam ilyet gondolni...

Crys egy apró dolog: a megbocsátani szóban nincs "j" betű

tényleg nem akadékoskodom de nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy egyes dolgok súlyát át tudd érezni. evvel pedig nem azt mondom, hogy nem lennél felelősségteljes, döntésképes ember, csak Te még a lázongó korszakodat élheted, s úgy fogod fel néha a dolgokat, mintha összeesküdtek volna ellened direkt. és lázadni szeretnél. tedd de csak ésszel, ha örökké ellenkezel avval csak haragot és még több tiltást nyersz el nem megbecsülést. Hány igazi szerelmed volt már? úgy gondolom sok, s mindnek vége lett....tehát nem volt igazi.......megfogod találni az igaz szerelmet csak ne harcolj érte foggal-körömmel.....néha ott hever a lábad előtt egy olyan dolog melyet észre sem veszel. (tudom a mondatokat nagybetűvel szokás kezdeni csak lusta vagyok:D)

Szerintem egyéne válogatja. Oké, 20 vagyok, de ebben az elszigetelt kis világomban, a szélsőségek családjában azt hiszem, korán megedzettek az évek. Körülöttem sorra hullanak a családtagok, sorra lemondok minden szerelmemről, sorra csalódok azokban, akikben megbízok - de nem érzem, hogy többnek látnám ezeket, mint amik valójában. Mind közül a szerelmi bánat tud a legkeserűbb lenni, a legdurvább nyilván az volna, ha ezt ötvözné a sors a halálesettel... De biztos vagyok benne, hogy az sem sokkolna.

Gunoda: amitől én dühös leszek, kiborulok és őrjöngök, az az, ha anyám eltilt a számítógéptől, úgyhogy nálam meg vannak ezek csavarva nagyon. 😀 Meg különben is, megbocsájtani? Mi az? 😀 Senkinek sem szokásom megbocsájtani, mégsem utálok senkit a világon. ;] Nem rajtam múlik hát.

szerelmi bánat észre sem veszed és módosult tudatállapotba kerülsz és lehet, hogy akkor nem de évekkel később összedőlsz mint egy kártyavár.

arra pedig hogy kinek mennyi gondja van, megborzongunk ha azt halljuk,hogy ez történt, vagy az történt, de ha letennék eléd három ember baját egy zsákban (köztük a tied), hidd el a sajátod vennéd fel útravalóként.

De hál isten vannak körülötted emberek és barátok (lásd mi) kihez ha baj van szólhatsz, sőt tovább megyek nem csak akkor hanem bármikor. kell, hogy legyen melleted ember kihez kötődsz annyira, hogy nem szégyelsz akár sírni is......néha segít. ne tars magadban minden fájdalmat és meglásd aki igazán szeret, kedvel nem fog gyengének tartani.

AUUUUUUUUUUUU!!!!!!!!

Dr. Csernus jelentkezik:D

Crys: ne haragudj meg,hogy ezt mondom de túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd mit jelent az embernek feldolgozni dolgokat. Én 30 vagyok 22 évesen elvesztettem az apám évekig a meg sem lehetett előttem említeni őt mert kiborultam, négy év után tudtam egy adagot a kiírni a fájdalmamból, aztán meghalt a nagyanyám, majd idén az Édesanyám.......mikor megtörtént keménynek mutattam ( a mutattamon van a hangsúly) magam, majd hónapokkal a halála után érthetelen dolgokkal találtam magam szemben. csak leültem és elkezdtem sírni. Pedig beszéltem róla meg minden, de ez volt a gyász sokk. evvel most nem akarom mondani, hogy mindig mindenről kell tudjon a környezeted de nem árt mert lehet az haláleset vagy

Feldolgozni? Számomra az, hogyha már nem rendít meg a dolog, nem szorul össze tőle a gyomrod, nem leszel dühös, ha végiggondolod. Urambocsá' megtanulod belőle, milyen helyzetekbe nem szabad belemenned, vagy mit szúrtál el. Ha képes vagy rá, megbocsáthatsz a másiknak... ilyenek.

Hanga, ez lehet, de esetemben akkor nem tudok róla. 😀 Egy hivatásos pszichológust mindenesetre szívesen magamra eresztenék, kíváncsiságból. (Nem egészen tiszta nekem egyébként ez a dolog sem, mi az, hogy "érzelmileg földolgozni"? Hogyan lehet valamit nem földolgozni érzelmileg? :D)

Hanga, akkor majd sokat talizunk!
Poppy, szebben nem is mondhattam volna... 🙂
Olyan gyönyörű szép idő van, süt a Nap, szét lehet fagyni, imádom! 😀

Én most dolgozom/dolgoznám keményen fel a dolgaimat, amik az elmúlt egy évben történtek velem, de valahogy nem megy, és nemsokára itt a karácsony, aminek a második napjától olyan egyedül leszek, mint a kisujjam, és ez nem biztos, hogy jót tesz most nekem.

Crys, lehet, hogy ésszel felérsz, sőt megmagyarázol dolgokat, de attól még érzelmileg nem biztos, hogy fel tudod dolgozni.

bocs' ...életünkben