Az élet igenis szép

Mi is a másik felemmel, azért nem távoztunk futva a tett színhelyéről...:DD

Gunoda, ez nagyon jó!!
Én oda vagyok meg vissza az ilyen spontán játékos helyzetekért 🙂

Hm, ez a nosztalgia krémes jól hangzik! Nyammm!!!
Apropó, kaja! Ma egy elég bizarr helyen ebédeltünk Sturovóban: egy "középkori parasztvendéglőben". Amint beléptünk a félhomályos terembe, - mindenütt gyertyák égtek - a tűzrőlpattant felszolgáló így üdvözölt minket, valami elképesztő felvidéki kiejtéssel:
"Megjöttek a banditák! Na, parasztok, zabálnátok valamit?" A dolog ilyen stílusban folytatódott tovább... persze belementünk a játékba. Középkori zene szólt, és jó volt a kaja, természetesen kézzel fogyasztva... Jó buli volt, leparasztozás ide, vagy oda! :DDD

Brúnóka, nem felzaklatásként, de olyan isteni tejszínes-meggyes-máktortát + hatrétegű nosztalgia krémest ettem tegnap, hogy jaaajjjjjjjjjjjjjjjj 🙂 De esküszöm, gondoltam rád is közben !!
További cukkolásként közlöm, hogy holnap nagyis parti lesz a lányomnak, csokoládétortával, arra még ideérsz, ha idejében indulsz 🙂

Én gyerekkoromban csináltam ezt. Ahogy bekötötték a telefont hozzánk, lehettem vagy 8-9 éves, állandóan telefonálni akartam és találomra tekergettem a telefont (akkor még ötjegyű számok voltak, nekünk meg tárcsás telefonunk :-)) és sokszor beszélgettem ismeretlenekkel, akik igen édesnek találtak. Apukám a számlát már kevésbé 🙂

Tegnap este felhívott egy vadidegen, aki szépen bemutatkozott, és elmondta, hogy ő csak felütötte a telefonkönyvet, és ismeretlenül hív, csak hogy beszélgessünk. Már máskor is csinált ilyet, és mondta, hogy mennyire mások az emberek reakciói. Mi mindenestre 1 órát beszélgettünk. Érdekes élmény. Jó volt! 🙂

Művésznő! Nem éri cukkolni a kisebbet:-))) Amúgy legyen neked is szép napod.
:-)))

ÁÁÁÁÁÁÁÁ, ma nem dolgozom!!! Megyünk óriás játszótérre és óriás játékboltba és óriás cukrászdába, olyan, mintha én is hat éves lennék!!
Legyen mindenkinek csudacsodaszép napja!
Majd gondolok rátok, ha a tortát majszolom a gyerekekkel 🙂

Júúj, emlékszem, amikor hozzánk jöttek a fogtündérek...!!! De régen volt 🙂

Hihi!! :))) Ez jó lehetett :)))))

Ettől csodásabb reggel talán nem is létezik, kivéve ha az
unokákkal történik ilyen "reggeli vonulás". /Remélem ezt én is
hamarosan átélhetem!!!!!!!!!/
Még sok szép hasonló napot Nektek!

Persze ilyenkor Milán is kap ajándékot, csak ő a zokniját szokta a párnája alá gyűrni, mert hozzá a zoknitündér jár, aki bár nem viszi el a zoknit, csak ha tetszik neki,akkor hagy ajándékot :-))
Úgyhogy reggel apró buborékok felhőjében vonultunk az oviba, sütött a nap, olyan szépen indult ez a reggelünk, hogy kénytelen voltam leírni nektek :-))
Szép napot mindenkinek!

Hajnal négykor fogtündért játszottam, Vanda lányomnak megint kipottyant egy tejfoga. És olyan jó lett volna, ha valaki lefilmez, most jót röhögnék magamon 🙂 amikor hajnalban jutott eszembe, hogy a párna alá rejtett fogacskát kicseréljem egy kis ajándékra (fütyülős buborékfújó !) és csipásan a sötétben már majdnem káromkodva taperoltam a lányom párnája alatt, mert nem akartam megtalálni a kis fogat. De aztán meglett!

Ezt a helyes kis versikét találtam, tovább adom 🙂

E. Isenhour: Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Legyen szép napotok! 🙂

Hehe, jó kis sztori! :DDD