Helyesírás

T.Pandúr Judit prózája jutott eszembe - amit Bosszantó butaságok 4. Függünk cím alatt közvetített – amikor ma, az Interneten kalandozva, fennakadt egy szó, amit szintén bosszantó butaságok közé lehetne sorolni (de akad ilyen bőven!)
A képernyőn találtam: Indul az online Tesco! Tehán az online szó hasonló a függünk szóhoz, olyan értelemben, hogy azt, most, mindenre lehet használni, holott nem mindenki beszél angolul Magyarországon. De ebből nem következik az, mi indul a Tesco-nál? Miért nem lehet azt írni, hogy raktárról rendelni, házhoz szállítani, stb. A rövid tájékoztatóban is többször előfordul a szó, ami megfelelő magyar kifejezéssel, sokkal jobban érthető lenne mindenki számára.
Beütöttem a keresőbe a szót, és több mint tizenkétféle tevékenységre használható jelentését sorolták fel.
Folyttom

Válasz szusi (2012-10-12 12:04:28) üzenetére:

Itt van még egy megoldás: hagyd elmenni, hogy nélkül. Ugyanis ilyen esetben sosem írom le a hogy szót. Általában a "hogy"-ozást erőltetettnek érzem, pedig sokan használják.

Válasz barackvirág (2013-01-12 12:35:11) üzenetére:

Jó, hogy elmondtad itt is. Nekem még nem az új, a hétkötetes, hanem egy vastag, 1975-ben megjelent értelmező szótáram van, amely szintén elfogadja mindkét szót. Én mindkettőt használom. A jelzett helyen a hangzás miatt inkább a hagy szó illett oda - szerintem.

A "hadd" és a "hagy" szavakkal kapcsolatban szeretnék írni valamit annak kapcsán, amit a "Büszkén jelentem" topikban olvastam...

A forrásom megint a szótár (érdemes olykor belenézni). A hét kötetes Magyar Értelmező Kéziszótár, és az 1800-as években megjelent szótár is ugyanazt írja a két szóval kapcsolatban.

Mindkettő helyes... a különbség a kettő között mindössze annyi, hogy a "hagy" népies forma. A régi szótár jelzi (Czuczor-Fogarasi), hogy "hagyd" illetve hagyjad" származéka mindkettő.

Egyet nem értés esetén a szótárírókkal, a szótár szerkesztőivel kell vitatkozni, nem velem... 😉 🙂

Válasz szusi (2012-12-30 11:56:43) üzenetére

Kedvesek 🙂

Mindkét szó lehet határozó és igekötő is... Ha határozóként használjuk, akkor külön kell írni. Példa erre a következő: "Tovább ment, mint kellett volna." vagy "Az asztal végig tele volt virággal."

Ha igekötőként használjuk, akkor egybeírjuk.
Példa: "Séta közben megállt, majd továbbhaladt." vagy "Végigénekelt minden általa ismert népdalt."

Egyszerűen és jól megmutatja, további példákkal a hét kötetes Magyar Értelmező Kéziszótár 🙂

Válasz Finta Kata (2012-10-24 20:05:33) üzenetére:

Kata, mindkettő igekötő és alaphelyzetben egybeírjuk. Azonban a helyesírás ellenőrző nem vizsgálja a mondat értelmét, tehát „értelemszerűen” akár külön is lehet írni. Pl. leszokott a hazudozásról, le szokott időben feküdni. A helyesírás ellenőrző valóban nagy segítség lehet, de értelmezni nem tud. (Ha a szó önmagában értelmes sosem javít.)

Ma olvastam egy remek prózát. Abban két helyen találtam olyan összetett szót, AMIT KÉT SZÓBAN ÍRT AZ ALKOTÓ.

Feltettem a nyelvhelyesség ellenőrzésre, mindkét, következő szót:

1. végigfuttatta (ezt a gépem egy szónak ajánlotta), én is úgy írnám!
2. tovább induláshoz (ezt viszont két szónak hagyta jóvá)

Szerintetek melyik a helyes?

Válasz Don Paco (2012-10-12 12:17:19) üzenetére:

Ez már csak játék a szavakkal, valószínűleg nem fogunk dűlőre jutni, de azért hagyjátok, hogy mondjak, azaz hadd mondjak egy példát! Mégpedig az angol nyelvből, ahol a felszólító módot a „let” hagyni, engedni igével körülírt formában képezzük 1. és 3. személyben. Pl. „let him go” menjen, hadd menjen, azaz a 2. személyű alaknak adom az instrukciót, hogy hagyja a 3. személyűt menni. Magyarban sincs ez másképp, legfeljebb talán a „hadd menjen” verzió kicsit személytelenebb, nem annyira direkt felszólítás a 2. személy részére.
Mindazonáltal tényleg sok írásmódra az egyetlen magyarázat a CSAK. Lásd kedvenc dühöngőm, amiről alább már írtam: minden ember, minden reggel, mindennap (?) Nem és NEM! Nálam akkor is minden nap, ha rossz is. (de ezt már körbejártuk, nem akarok visszatérni rá)

Válasz szusi (2012-10-12 12:04:28) üzenetére:

Van is különbség, az első esetben kérsz valakit, hogy engedje el a harmadik felet, utóbbiban pedig utasítást adsz az elengedésre - visszatérve a királyos példához -, mondjuk az ajtónállóknak. Más az alá-fölérendeltségi viszony.

Válasz Don Paco (2012-10-12 11:55:01) üzenetére:
Az, szerintem menet közben alakult ki, hogy melyik szituációra melyiket használjuk.
Van amikor mindkét variáció megmaradt, bár a hagyd hogy elmenjen és a hadd menjen között is érzek némi különbséget...

Válasz szusi (2012-10-12 11:10:04) üzenetére:

szerintem is valahogy így lehetett, bár alaposan megváltozott az értelme, mert:

- kiállok az erkélyre, hadd lássák, mekkora király vagyok

nem helyettesíthető ezzel:

- kiállok az erkélyre, hagyjad látni, mekkora király vagyok

Válasz Kate Chrysso (2012-10-11 21:04:43) üzenetére:

Elgondolásom van. Szerintem is a hagyni-ból alakulhatott ki, és arra tippelek, hogy leegyszerűsített változat a hadd. Felteszem kissé komplikáltan lehetett fogalmazni olykor a hagyjad-dal (már így leírva és kimondva is kissé komplikált).Pl. Hagyjad (hagyd) hogy elmenjen helyett, hadd menjen. Mind a kettő megmaradt, aztán hol az egyiket használjuk, hol meg a másikat. Persze az is lehet, hogy komplikáltabb a magyarázat, sőt olyan is előfordul, hogy valamire nincs is. Ott van az a számtalan kivétel a szabályok alól….nincs magyarázata. CSAK.

Válasz szusi (2012-10-10 15:48:11) üzenetére:

Köszi, ezt én is tudom. A "fogalmam sincs miért" kizárólag a "hadd" szóra vonatkozott. A had ugyanis nem d végű ige. Pontosabban d végű, de nem ige. Talán a hagyd, hogy elmondjam, hagyjad,hogy elmondjam lehet az alapja. De hogy lett ebből "hadd"? Erre van ötleted?

Én csak úgy csendesen kiáltva jegyzem meg, hogy a diiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiicséret így helyes. 🙂
Ma is találkoztam több helyen az "íííííííííííííííí"-s változattal. Mindenkinek ajánlom dicséretesen a dicséret dicséretes írását sok-sok szeretettel. 🙂

Válasz Kate Chrysso (2012-10-09 21:26:57) üzenetére:

A miértre egy ki magyarázat:

A d végű igék felszólító módjában a tárgyas ragozású egyes szám 2. személyű rövidebb alakot magánhangzó után hosszú d-vel, mássalhangzó után rövid d-vel ejtjük. Az írás azonban mindig feltünteti mind a tővégi d-t, mind a -d személyragot, így tehát két d-t írunk nemcsak az add, fedd be, szedd, szidd, tudd, védd stb. alakokban, hanem az áldd, hordd, kezdd, küldd, mondd, oldd stb. formákban is.

(Mire nem jó az internet?)