Jó könyvek

Válasz Gunoda (2007-03-12 19:47:04) hozzászólására:

az egyik legjobb könyv!

Válasz Linglin (2007-03-12 09:15:41) hozzászólására:

Lásd Orwell műveit, különösen az 1984-et!

Válasz Linglin (2007-03-12 09:15:41) hozzászólására:

Aham, nézz körül az írásaim között, mind erről szól szinte - valamit elkövettél, bűnhődsz, ha nem derül ki, hogy mi, akkor is ott van mindig a bűn és bűnhődés megnyilvánulása...

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-11 14:06:30) hozzászólására:

Szia Zsázsa,
szerintem itt nem az a lényeg, hogy az ember bűnös-e vagy sem, hanem, hogy anélkül elítélik, hogy ez kiderült volna, hogy bár maga is tudja, hogy teljesen ártatlan, a végén már ő maga kívánja saját halálát és várja a bűntetést, nem tudva, miért... Szerintem a Per lényege az a hatalmas gépezet, az a személytelen, semmilyen, magától működő erő, hogy nincs beleszólásod a saját elítélésedbe, senkit sem érdekel a védekezésed, senkit sem érdekel, hogy elgyaltalán ember vagy. a vesédbe látnak.. És nem utolsó sorban a kommunizmusra utal.. szerintem.

Válasz Crystalheart (2007-03-10 17:11:11) hozzászólására:

Jajj az pedig nagyon jó, én imádom!!

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-11 14:06:30) hozzászólására:

Az egész könyv fura, sőt bizarr! Nem, inkább abszurd.

Válasz Gunoda (2007-03-10 21:57:08) hozzászólására:

Kafka? Mert akkor szerintem annak láttam filmfeldolgozását pár hete filmklubban, megjegyzem elég fura volt... szóval ez az alapötlet (az egyik magyarázat szerinti) - hogy az ember eleve bűnös, mert ember?

Válasz Crystalheart (2007-03-10 17:11:11) hozzászólására:

Ez igaz. De a Per nagyon király, különösen a vége megrázó!

Válasz Gunoda (2007-03-10 17:00:19) hozzászólására:

Ne mondd, hogy mondjuk Az átváltozás is tetszett 😀 Annál idegesítőbb szösszenettel én még nem nagyon találkoztam 😀

Válasz Titusz (2007-03-10 16:20:13) hozzászólására:

A Köpönyeget én bírtam. Meg általában a groteszk dolgokat. Nekem inkább az ilyen Goriot apó, Bovaryné stílusú írások tettek be. Ja, meg a Vörös és Fekete. Az volt számomra mindeneknek alja, és ma is szent borzadállyal emlegetem.

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-04 15:38:37) hozzászólására:

Nemkem most a Gogol - A köpönyeg befejezése tett be de nagyon....áááá...csak úgy szenvedtem szegény Akakij feltámadását...

Olvastam Meg Cabbottól (aki a Neveletlen Hercegnő Naplóját is írta) egy újabb szórakoztatóirodalom kategóriába sorolható könyvet, a Ki nevet a végén?-t. Nagyon érdekes megoldás, mert a történet e-mailekből, chatelésekből, irodai feljegyzésekből, üzenetrögzítőn hagyott üzenetekből és a főszereplő lány naplójából áll össze, és bár nem egy szépirodalmi emelkedett nagy mű az utókornak 🙂 de letehetetlenül vicces, nagyon kedves kis figurákat rajzol meg (akik nagyonis a ma gyermekei) és persze kielégíti a pletykára éhes, mások életében kutakodni vágyókat is. 😛 Ajánlom azoknak, akik könnyed olvasmányélményre vágynak a sok műveltség után. Olvasási időtartam kb két éjszaka, de bárhol lehet, pl buszon stb mert nagyon rövidek a "fejezetek".

Hát igen.. a Goriot apó nekem sem volt a kedvencem. Ahogy a Vörös és fekete sem.. Valahogy nem tetszik a stílusa, szégyellem, de unalmasnak találtam.. 🙁
De hát mindenkit más fog meg, nem igaz? Van aki Máraitól tud falnak menni, én meg őt imádom 🙂

Válasz Titusz (2007-03-03 13:18:28) hozzászólására:

Bocsánat, én nem szerettem a Goriot apót nagyon. Lehet, hogy csak azért, mert nincsen fejezetekre tagolva és így ömlesztve nehéz volt, egyébként a történet maga tetszett. Szóval ha valakinek van ideje, az csak merüljön el benne 🙂

Én most éppen a Franny és Zooey című könyvet olvasom, J. D. Salingertől.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Igazán elgondolkodtató, modern mű, hatalmas mondanivalóval, gondolati háttérrel.
Nagyon olvasmányos, és nagyon hiteles.
Egy nagy (és kicsit furcsa) család két fiatal (egyetemista korú) tagjának életéből ragad ki egy szeletet, tele mély problékákkal, súlyos párbeszédekkel.
Még nem olvastam végig, de így is ajánlom mindenkinek!