Válasz Nola (2008-05-06 20:47:15) hozzászólására:
Hát, sajna nekem már rég volt blökim... majd egyszer, ha elhagyjuk a hatodik emeletet...
Válasz Nola (2008-05-06 20:42:32) hozzászólására:
(Megjegyzem, Győzikéről hangsebességgel kapcsolok el, ha meglátom a TV-ben... ;] )
Válasz Nola (2008-05-06 20:47:15) hozzászólására:
Ilyesmiben már nekem is volt részem, nem is egyszer. Szégyen a futás, de hasznos.(különösen fenevadakkal a nyomodban:)))
Válasz Gunoda (2008-04-29 22:29:56) hozzászólására:
okés 😀 a legjobb sport az, amikor elmész megsétáltatni a kutyádat, aztán próbálod magadban tisztázni a helyzetet- "okés, én egy kutyával jöttem sétálni, de akkor minek fut felém még kettő!?" és eljön a pont, amikor leesik, hogy az irgalamtlanul gyorsan vágtázó, ugató vadállatok nem éppen pacsit akarnak adni, és akkor rohansz ahogy csak tudsz...régi szép emlékek...
Válasz Crystalheart (2008-04-29 22:18:40) hozzászólására:
ez most fájt, mély lelki sérülést okoztál -.- XD Győzikét!? *kiskanállal összeszedi magát a padlószőnyegről*
Válasz Nola (2008-04-29 20:51:00) hozzászólására:
Szinte minden szinten! :DDD
Válasz Nola (2008-04-29 20:51:00) hozzászólására:
Szerintem kb olyan szinten, mint én, tehát egyszerűen untat és szívesebben nézek még Győzikét is 🙂
Válasz Gunoda (2008-04-27 22:31:22) hozzászólására:
milyen szinten?
Válasz Nola (2008-04-26 20:08:14) hozzászólására:
Én viszont nézni sem szeretem! :DD
Válasz artur (2008-04-26 23:46:00) hozzászólására:
a kapusoknak is fontos szerepük van, és ezt komolyan is gondolom 🙂 mindenkinek megvan a maga posztja, de ha vlahonnan hiányzik egy játékos már rezeg a léc.
Válasz Nola (2008-04-26 19:29:21) hozzászólására:
Azt hiszem, ha elárulom, hogy megrögzött kapus vagyok a labdajátékokban, akkor képet adtam arról, mennyire megy a lábjáték...hehehe.
Válasz Gunoda (2008-04-26 20:00:17) hozzászólására:
nekem kb. annyi idősen a kisujjamat törte el, egyszer meg vagy kétszeresére dagadt és tiszta lila volt :/ am. én is félek a labdától, főleg, ha azt a közelemben rúgdossák. de szerintem ezzel sokan vagyunk így...
Válasz Crystalheart (2008-04-26 09:40:26) hozzászólására:
Na, ezzel én is így vagyok... Félek a labdától, mint az ördög a tömjénfüsttől, mióta egy kosárlabda eltörte a kezemet 13 évesen. És hát, az nem mostanság történt... :DD
Válasz artur (2008-04-26 17:10:13) hozzászólására:
így is van jól 🙂 mondjuk ha én belekezdek valami sportba, pusztán az öröm kedvéért - esetleg- XD és az nem megy jól, sokat bénázok valahogy kezdem már kellemetlenül érezni magam, és inkább nem folytatom. abban nincs sok öröm -.-
most nem célozgatni akarok, hogy te olyan játékos lehetsz, akinek úgymond nem az erőssége a foci, de csakazértis játszik, mert neki jó 😛
Válasz Nola (2008-04-22 18:44:06) hozzászólására:
😀 Igazából még a mai napig is szívesebben űzöm, mint nézem a focit. Az már más kérdés, mennyire jól. Nekem jó:D