Válasz Poppy (2010-06-09 11:37:41) üzenetére:
Köszönöm! :))
Kedves Alkotók!
Mindannyian tudjátok, hogy mekkora nehézséget okoz az árvíz Magyarországon. Sokan kerültek igen nehéz helyzetbe, és segítségre van szükségük. A Napvilág Íróklub is szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a kárt szenvedett emberek újra fel tudják építeni az életüket. Egy összefogást szeretnénk kezdeményezni ebből a célból.
Szeretettel várjuk azon alkotók jelentkezését, akik kötettel rendelkeznek, és szívesen felajánlanák a kötetük eladásából származó bevételüket a rászorulóknak. A jelentkezés után a felajánlók nevét és a könyvek címét, árát (+ postaköltség) behirdetjük abból a célból, hogy a megvásárlásukkal az olvasók illetve az alkotótársak hozzá tudjanak járulni a kezdeményezéshez.
Jelentkezéseket az első felajánló (a könyvének a teljes bevételét felajánlotta), azaz barackvirág e-mail címére várjuk, aki vállalta mindennek a megszervezését. Barackvirág e-mail címe: monika.zagonyi@gmail.com
A felajánlások beérkezése után a következő lépésről mindenkit tájékoztatunk!
Oh akkor az tegnap errefelénk valami előszülinapi séta volt?? :):):)
Node tudok én jobb videjót 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=whPYqCbkfuI
(Bár medvéét is megtaláltam már a napokban de az rémisztő volt... 😛 )
Szóval füled érjen le a bokádig :):):)
Boldog szülinapot kelta néni!!!!!!!!!!!!
és a büntetés sem marad el:
Él-jen Gu-no-da! Boldog szülinapot! 🙂
Válasz Nikolett (2010-06-08 14:44:12) üzenetére:
Nálunk a méhkirálynő verte ki a biztosítékot anyumnál... lövésem nincs, hogy mertem egyáltalán megfogni. Ma már nem merném!
Válasz Arany (2010-06-07 11:22:09) üzenetére:
:)Az én hugom meg haza vitt egy békát és belerakta az íróaztal fiókjába.Anyu oda volt meg vissza:D he he he!!!
Válasz Arany (2010-06-07 11:24:21) üzenetére:
Fantasztikus, miket tudnak a gyerekek összehordani, persze, én sem voltam különb. Igaz, nem boarakat, hanem inkább gombokat gyűjöttem. Ez üzletnyitáshoz is elég lett volna, s azokat válogattam. Persze, sok mindent mást is, később szalvétákat, majd kissé érettebben a mondásokat, szép verseket vettem pártfogásba.
Azért a bogarakat én is szerettem, s nem féltem tőlük, nekem is volt szarvasbogaram, s amikor később a fiúk ezzel akartak ijesztgetni, csodálkoztak rajta, hogy nyakoncsíptem őket. Nem a fiúkat, hanem a bogarakat.
Úgy látszik, minden gyereknek mániája a különféle apróságok gyűjtögetése...
Boldog szülinapot Heather Bay-nek!
Válasz Nikolett (2010-06-06 13:58:50) üzenetére:
Hát igen... hamarabb húzta volna el a fa a gyereket. 😀
Hangácska. A gyűjtögető életmód rám is sokáig jellemző volt.... viszont ha belegondolsz, ez nem múlik el teljesen, csak módosulnak a gyűjtött tárgyak - alátétek, bélyegek, szalvéták... vagy éppen az elfogyasztott kedvesek száma 😀
Nálunk a gyerekszobában az emeletes ágy alatt van a kincs-raktár, ahol többek között böhöm faágak, félig megszáradt fűdarabok, kavics, kavics és kavics, csigaházak, gombok, játszótérről összeszedett fémbigyók és műanyagbigyók, és a szezonnak megfelelő bogarak (ők természetesen külön dobozban) találhatóak. Bár néha égnek áll a pár szál hajam, azért a szívem mélyén imádom, hogy ilyen kis kíváncsiak a gyerekeim 🙂
Ó, a vízparti fá-zás nagyon is fontos tevékenység! Nagyjából 10 lehettem mikor unokaöcsémmel Komárom mellett azt játszottuk a Dunában, hogy bazi nagy faágakkal utaztunk le pár száz métert, aztán visszagyalogoltunk, majd újra le. Nagyon jó móka volt!
Válasz medve (2010-06-05 21:28:45) üzenetére:
😀 háh,ez nagyon aranyos.:)és fogadok a fa akkora volt mint a gyerek.
Válasz Hanga (2010-06-05 20:50:44) üzenetére:
Én megfejtettem. :)) Armadijjó = armadillo
Ez egy dél-amerikai tatu-féle állat. Hogy hogyan szökik, azt persze nem tudom. 🙂
Hát... már magam is elég vicces/fura vagyok.... hát majd amikor még csüntjeim is lesznek. Az lesz ám az igazi! 😀
Nekem az a pasi jutott az eszembe, aki a fiával sétált Tatán a tóparton. A gyerek nem lehetett több 9-nél, és valami jól megtermett fadarabot próbáld megmozdítani. Majd a következőt mondta:
- Apa! Ezt hazaviszem!
Mire az apa teljesen nyugodt, komoly hangon:
- Persze fiam, épp ajánlani akartam...
Ez mindig megmosolyogtat, ha visszaemlékszem rá, milyen színészi teljesítménye volt az apának. 🙂