Válasz Kalina (2009-12-07 14:34:17) üzenetére:
Ez a téma a "büszkén jelentem" topik témája.
Amúgy, szívből gratulálok a sikerednek!
Én nem tudtam velük zöld ágra vergődni. Lehet, hogy túl üzletiesre sikeredett a velük való tárgyalásom.
🙂
Hali!
Nem tudom, ez-é a megfelelő fórum, de olyan boldog vagyok, hogy ide is beírom: végre megjelent a Mah-ree Nok!!! 😀 (elsőszülött könyvem) És ez nem történhetett volna meg a napvilág nélkül, mert itt olvastam a hirdetést az ad librum kiadási programjáról, szóval hálás köszönet, Napvilág!
És mindenkinek ajánlom az Ad librumot, nagyon kezdő íróbarát!!!:D
Nekem a hangulat a fontos. De nagyon. Viszont szerencsére ahogy "fejlődöm" azt veszem észre magamon, hogy mostmár tudatosan is képes vagyok visszakerülni abba a hangulatba, ami egy verskezdeményt szült, és esélyt kapok arra, hogy befejezzem, csiszolgassam. Most egy novellaféleséggel vagyok így, szeptember óta gyűjtöm az élményeket, november elején elkapott a hangulat és eszembejutott pár gondolat, sor, sietve lekörmöltem, majd pár napja leültem elszántan 🙂 hogy márpedig ezt most megírom, és sikerült ráhangolódnom. Sajnos közben kifogytam a témából mielőtt befejezettnek, egésznek tudtam volna minősíteni a történetet (Nagyi, miért kötsz olyan gyorsan? Be akarom fejezni a sálat mielőtt elfogy a fonál...), úgyhogy megyek vissza a "terepre" új élményeket gyűjteni - és közben gondolkozom, hogy mostmár a valóságtól még sokkal jobban elrugaszkodva milyen történeti csavarral, hogyan tehetném más számára is élvezhetővé, értékelhetővé az érzelmeimet, hangulatomat, élményeimet...
Válasz SaSára (2009-12-05 13:38:44) üzenetére:
Nekem például buszon utazva fogalmazódnak meg olyan gondolataim, amelyből lesz egy vers, vagy próza. Ilyen gondolatból született pl. Mobilok a buszon, aztán az Így megyünk Európába? c. novellám (mert egy téli utazás alkalmával az út mellett az erdőszél tele volt szemétkupacokkal, s összevetettem egy németországi utazással, ahol mindenütt „tisztára söpört” útszélek mellett vitt a gyorsvonat…), a Bódító illatok és a Varázslat c. verset egy nyári utazáson, a buszon írtam meg, s otthon a jegyzetből alig bírtam kiböngészni a betűket, olyan kusza volt az írásom. Néha eszembe jut egy-egy régi emlék, amiből vers lett: Hullámzik a búzatenger… De időnként elég egy beszélgetés valakivel, magamban rögzítem, s valami kialakul belőle, de gyakran álmaim is írásra késztetnek. A legelső versem is egy Metrón utazás alkalmával szerzett élményből született 2005-ben!
Válasz SaSára (2009-12-05 13:38:44) üzenetére:
Jó téma az ihlet! Nekem minden írásomnak meg van a története. Igaz, általában az érzésekről írók. Néha a sajátoméról, héha beleélem magam mások helyzetébe. Csak pár éve írók, és néha visszaolvasom a régi írásaimat. Na ilyenkor beugrik az ami az ihletet adta, vagy az az esemény ami arra késztetett, hogy leírjam. Ha ajánlhatok egy hasonló témát akkor azt kérdezném meg, hogy ki miért ír? Nálam az írás egy önkifejezési forma, szeretem megosztani másokkal azt ami bennem bujkál. Ilyenkor törekszem arra, hogy az olvasó is átélje azt amit írók, s ha sikerül akkor egy kicsit amolyan pankásan... de ezt úgy is tudjátok...(: Ha már nem lehettem fotóriporter... akkor má' had írjak azt amit akarok, magamnak és mások örömére...
Én azon gondolkodom, hogy mi is az ihlet? Mit takar a szó? Ha egy egész történet összeáll a fejedben? Vagy ha jön egy szikra? Egy röpke ötlet? Egy geg? Történik veled valami, ami megérint, s ezt írod meg? Egy véletlenül elcsípett párbeszéd, amit te magadban folytatsz? Egy megálmodott sztori? Azt hiszem, ez mind az. Szerintem, senki nem ír egyféleképpen. Senkinek nincs bevált, ugyanolyan pillanata, amit ihletnek nevezünk. Ez egy olyan érzés lehet, ami arra késztet, hogy másoknak is megmutasd, leírd, átadd, amit elgondoltál, megéltél. Szeretnéd, ha minél többen megismernék, ami benned megszületett.
Válasz Psyché (2009-12-05 22:31:53) üzenetére:
Én is jártam már így... több regényrészlet és novella köszönheti a létezését valami bizarr álmomnak. (ld. "Húsz korbácsütés", "Zsarátnok", "Mi történt a Sugar Lane-en?" stb...)
Válasz SaSára (2009-12-05 13:38:44) üzenetére:
Nekem a legtöbb ihletet a zene adja. Általában mindig zenét hallgatok amikor írok, és mindig beindul tőle a fantáziám.
De olyan is volt már, hogy hallottam valami érdekes eseményről, vagy láttam valamit és arról írok (vagy csak beleépítem a sztoriba).
És persze ott vannak az álmaim, amik néha olyanok, mintha egy filmet néznék. Előfordult már, hogy egy teljesen összefüggő töténetet álmodtam meg.:)
pesten igen, a vidéki címek vannak függőben
Válasz Don Paco (2009-12-05 20:03:30) üzenetére:
Akkor ezek szerint vége a gyűjtésnek?
Ezúton is köszönöm Poppynak, valamint Kinslayer anyukájának a ruhagyűjtésre tett felajánlásaikat!
Válasz SaSára (2009-12-05 16:22:37) üzenetére:
Sokszor magam sem tudok arról számot adni miből született meg egy-egy írásom. Amit felsoroltál az nálam is előfordul mindegyik, bár hozzá kell tennem, hogy nem írok önéletrajzot. Amit írok nem rólam szól, legfeljebb egy-egy motívumot használok fel a saját életemből, azt is ritkán.:)
Akkor formáld csak simán mondattá! 😀
Válasz SaSára (2009-12-05 13:38:44) üzenetére:
Nálam ez mind előfordul. 🙂 Volt már, hogy egy utcai graffitiből lett vers, de olyan is, hogy buszon, villamoson utaztamban láttam-hallottam-éreztem valamit. És olyan "de jó lenne" is volt már. 🙂 És van pl. egy csodás mondat, amit évek óta dédelgetek, de képtelen vagyok verssé formálni.
Ki lett töltve! Remélem, hogy fiatal vagyok, nem gond.
Feldobhatok egy témát?
Ti nektek, hogy jönnek az ihletek? Csak úgy hallotok valamit, vagy megtörténik, és úgy? Vagy csak sétáltok, és elétek ugrik?
Olyan szokott lenni, hogy eljátszotok egy gondolattal, hogy dejó lenne ha veletek megtörténne, aztán egész jó kis történet lesz?
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
