Válasz SaSára (2009-11-30 17:40:30) üzenetére:
Ejnye kicsiny!
Tanuld csak azt a történelmet figyelmesen! Még taníthatlak...
Nem szeretnék rossz jegyeket adni neked 🙂
Válasz fanofgd (2009-11-30 19:15:24) üzenetére:
Milyen az a sajtszintű anyagcsere? :DDD
Válasz SaSára (2009-11-30 17:40:30) üzenetére:
Hm. Olyan volt már, hogy modellből lett színész valaki, de hogy Oscar-t is kapjon? Ahhoz jóval több kell, mint mosolyogni, és csinosnak lenni. Vajon az osztálytársnőd mennyit tesz meg ezért a célért? Ha ilyen egyenesen kijelenti, akkor bizonyára nem csak álmodozik róla.
:-)))
Válasz fanofgd (2009-11-30 16:54:15) üzenetére:
😉 Pacsi! 😀 Én ilyet történelemnél játszottam el.
De most őszintén: Mikor az életbe van rá szükségem, hogy tudjam, hol van a mediterrán éghajlati öv? A kaméleont megtanultam, bár úgyse lesz soha kaméleonom 😀 de mediterrán éghajlati övbe még inkább nem megyek! Többek között, mert nem tudom holvan. 🙂
De tényleg, olyan furcsa, mikor osztálytársnőm azt mondja: Életcélom az, hogy piros szőnyegen sétáljak ki az Oscar-díjamért!
Közben ő modell akar lenni...
Válasz SaSára (2009-11-30 15:03:52) üzenetére:
Nem tudom, mennyire írtad ezt komolyan, de nagy igazságra világítottál rá, legalábbis szerintem. A legtöbb ember, aki depressziós, nincs életkedve, részben azért ilyen, mert nincs megfelelő életcélja, vagy ha van is, az égvilágon semmit nem tesz annak elérése érdekében. Pedig valóban nagyon sokat számít, ha van egy viszonylag magas célunk az életben, amit nem lehet egyik napról a másikra elérni. Szóval, emberek, elő azokkal a régóta dédelgetett vagy elfeledett álmokkal! 😉
3-as lett a biosz röpdogám... 🙁 Még szerencse hogy írónő szeretnék lenni :DD Olyan jó ha az embernek van valami életcélja, nem? 🙂 A rosszkedvben mindig van mibe kapaszkodni. :)))
Válasz jerrynostro (2009-11-30 08:46:02) üzenetére:
🙂
Legalább nem vagy unalmas személy. Idővel majd csak eligazodok veled kapcsolatban is. Számomra így megint sokkal érthetőbbek a gondolataid. Nos, akkor sok sikert az alkotáshoz, és igazad van, az ilyesmit szívből érdemes csinálni, de azért sosem baj, ha némi pénzt is hoz a konyhára.
🙂
Válasz artur (2009-11-29 23:32:33) üzenetére:
Szia artur!
Én is észrevettem az ellentmondást a két kijelentésem között.
Ne aggódj, amit Roling-gal kapcsolatban írtam, csak viccesen, enyhe iróniával gondoltam, nincs szükségem a pénzére, úgyse tudnék vele mit kezdeni.
Persze az ember a szegénységben gyakran gondol a vagyonra, én írás közben soha nem gondolok arra, hogy ezzel pénzt szeretnék keresni, mert úgy gondolom, akkor nem tudnék szívből, igényeset alkotni.
Persze az igényestől még nagyon távol vagyok, de ha elvakítana a pénz, nem is volna rá esélyem, hogy valaha sikerüljön.
Úgyhogy vicc volt az egész, amit a pénzéről írtam.
Nem csoda, ha nehezen igazodsz el rajtam, sokszor elég bonyolult ember vagyok.
Miért nem tudom módosítani az adataimat? Mit csinálok rosszul? Segítség!!!
Válasz artur (2009-11-29 23:20:39) üzenetére:
Nagyon remélem, hogy igen... 🙂 Te is megtetted már... 😉
Válasz jerrynostro (2009-11-29 21:19:14) üzenetére:
"A pénzét azért elfogadnám.
Milyen kár, hogy nem tudok varázslómeséket írni!"
"Pénzt úgyse keresnék vele soha, de el sem fogadnám."
Ismét tanácstalan vagyok veled kapcsolatban. Mire úgy gondolom, valamennyire sikerült megértenem a véleményedet, irányt változtatsz. Most nem csak a fent idézett esetre gondolok. Visszaolvastam a fórumhozzászólásodat itt ebben a témában. Úgy érzem, előbb magadban kell eldöntened, mit is szeretnél valójában? Mintha nem volnának pontos elképzeléseid, de lehet, hogy figyelmetlen voltam. Esetleg én vagyok szétszórtabb a szokásosnál.
Válasz Michael Jackob (2009-11-29 22:45:32) üzenetére:
Mer veled valaki is vitatkozni? :-)))
Én 12 évesen nekiveselkedtem egy regény megírásának. Akkor olyan könnyűnek tűnt. Írtam pár oldalt, aztán pár nap múlva elolvastam újra, és rá kellett jönnöm (anélkül, hogy mások mondták volna), hogy ezt a tevékenységemet halasztanom kell, mert amit írtam, nem üti meg azt a színvonalat, ami egy regényt megillet. Akkor senkinek sem mutattam az írásomat, és azt követően pár évig nem is írtam semmit. Úgy voltam vele, hogy majd sok olvasással, idővel csiszolódik annyit a tudásom és az írói vénám is kellőképpen megerősödik, hogy újfent nekiugorhassak a regényírásnak. Ám amikor ismét elkezdtem volna, elgondolkodtam és arra jutottam, hogy először jobb lenne novellákkal próbálkozni, és ha az bejön, akkor jöhet a regény. Nos, azóta ismét eltelt pár év, és úgy tűnik, én leragadtam a novelláknál, mert még mindig nem érzem magam eléggé tapasztaltnak ahhoz, hogy regényt írjak. Pedig ötletem, ihletem rengeteg van. Hangsúlyozom, nincs semmi baj az önbizalmammal!-ezzel azért vitába lehet szállni... 🙂
Válasz jerrynostro (2009-11-29 19:20:24) üzenetére:
Ezt felírom a naplómba! :')
(viccen kívül, vezetek egy naplót, ami a "szakmai sikereimet" tartalmazza (neröhögj!), azaz hogy mire neveztem írással, és nyertem vagy nem. Igen, kicsit sem vagyok önjelölt :DD)
Medve, már most 60% (olykor 80%) juttatásod van. Nekem a jutalmam általában, egy mosoly. :))))) Ugye milyen jó neked?
Válasz Arthemis (2009-11-29 20:39:43) üzenetére:
Tökéletesség valóban nem létezik, de ha van is, már megírták előttünk a tökéletes művet.
Én úgy vagyok vele, inkább legyen valami tökéletlen, csak szerethető és emberi alkotás legyen.
Mert úgyis az számít, ami a szavak mögött van.
Én teljes mértékben megelégednék, ha a több száz vers közül, amit írtam és még valószínűleg írni fogok, az utókor csak egyetlenegyre azt mondaná, hogy maradandó és némi irodalmi értékkel is rendelkezik.
Akkor már nem ragadtam hiába tollat és mindent elértem, amit akartam.
Pénzt úgyse keresnék vele soha, de el sem fogadnám.
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
