Általános csevegés

Válasz SaSára (2009-11-29 17:37:24) üzenetére:

A Harry Potterrel szerintem nincs semmi baj, de az első 2-3 kötet után valóban sokkal laposabb a történet. Lehet hogy azért mert az írója minél gyorsabban ki akarta adni a köteteket és nem foglalkozott vele annyit mint előtte?

Válasz artur (2009-11-29 15:10:26) üzenetére:

Én sem állítom hogy elutasítanám ha egy jó tündér felajánlaná hogy híres írónő lehet belőlem, de a fő célom nem ez. Inkább a tökéletességet szeretném elérni...ez lehetetlen, de törekszem rá.:)

Válasz SaSára (2009-11-29 17:37:24) üzenetére:

Kicsiny.... addig még lesz mit csinálnod.... biztosan nem hagyom szó nélkül 😀
Egyelőre még fejlődnöd kell.... aztán már én sem tudok neked mit mutatni. (akkor majd én is kérek részesedést, ahogy megbeszéltük: az első öt évben 60 százalék, utána 30 százalék 😛 ).

Sára, ha ez neked örömet szerez, én már most a rajongói körödbe tartozom.

Nincs nekem semmi bajom Rowling-gal.
Miért, bántottam egy szóval is? Példaként hoztam fel.
Csak sajnos én már kinőttem belőle.
A pénzét azért elfogadnám.
Milyen kár, hogy nem tudok varázslómeséket írni!

Mert, mi a baj J.K. Rowlingal? Szerintem nagyszerű írónő, remek fantáziával.
Amúgy a Twilight írónőjét is csodálom, nagyon szépeket ír. Beleolvastam. Kicsit néha talán eltúlozza, hogy ő írni akar, de különben szép. Kár hogy a film ennyire lehúzza, a "helyes" számítógéppel kockásra csinált hasú vérfarkasokkal, és a főszereplők remek színészi játékával: Hogy tudnak 5 percig egymásra nézni szótlanul, ami annyira de annyira megható...

Végülis, én csak egy rajongói kört szeretnék majd, valaha... De ha lúd, legyen kövér 😀 pármillió is kör 😛 ;)))

Helyesebben nem hadseregben, hanem a határőrségnél.

Válasz jerrynostro (2009-11-29 15:19:28) üzenetére:
:DDD
Én a hadseregben műveltem hasonló irodalmat, de sajnos, nem csaptak ki miatta, viszont aránylag jó dolgom volt a két év alatt. Kivéve a kötelező szolgálatokat.
🙂

Ó, bárcsak én is tudnék regényt írni!
Kb. 15 éves koromban nagyon népszerű lettem egy kisregényemmel, olyannyira, hogy kis híján kicsaptak az iskolából.
Hiába, akkoriban még nem vetettem meg a pornográf tartalmat sem.
Azóta jó fiú lettem és csak komoly témákról írok.

Válasz Doreen (2009-11-29 14:03:32) üzenetére:
Én nem tudom, mit csináltam tizenegy évesen. Lehet, hogy nem is voltam annyi? :-))) Tíz után rögtön tizenkettő lettem, mivel év vesztes vagyok.

Válasz Arthemis (2009-11-29 15:05:40) üzenetére:
Akkor én nagyon egoista lehetek ezek szerint, mert nekem bizony az a célom, hogy még életemben ismert legyek. Ha az utókor kíváncsi lesz az írásaimra, az jó dolog, de én inkább a jelennek írok. A ma élő embereknek. A kritikákat tőletek várom, fogadom, és az olvasóktól. A hivatásos kritikusok az általad említett okok miatt teljesen hidegen hagynak. Nem érdekelne a velem kapcsolatos a véleményük, már ha létezne ilyen. :-)))

Válasz Doreen (2009-11-29 14:03:32) üzenetére:

Én 11 évesen még verseket írtam. (azóta áttértem a prózára) Nekem senki nem mondta hogy milyen rossz, magamtól jöttem rá...és igyekeztem fejlődni. Azt hiszem így kezdődött...:)))

Válasz jerrynostro (2009-11-29 12:35:08) üzenetére:

Az irodalmi kritikával az a gond, hogy viszonylag zárt a kör akik írják...és a szerzők rendszerint jóban vannak a szerkesztőkkel, akik kritizálnak is. Ez pedig azt eredményezi, hogy bármilyen csapnivaló amit írt, nem fog rossz kritikát kapni.
Azzal én is egyetértek hogy nem az az igazi művész aki a mai közönség ízlését próbálja kiszolgálni, és azt elfelejtik. Ilyenek mindig voltak egyébként. Ma már csak az tudja hogy létezett némely alkotó, aki magyar szakra járt...vagy az sem...
Azt hiszem minden alkotó az utókor számára készíti a műveit, és az utókor, nem pedig a jelenkor fogja meghatározni a helyét. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem jó dolog ha valakit ismernek, de nem ez a fő cél.

Válasz Doreen (2009-11-29 14:03:32) üzenetére:

Kiegészítem: teleírt füzettel...bocsi:)

Válasz SaSára (2009-11-29 11:04:58) üzenetére:

Na most nekem ugyanez volt, csak 11 évesen, egy teleírt (1. regény):D... nem tudtam elképzelni, hogy annál jobb legyek, és amikor szembesítettek, hogy milyen rémes, akkor persze vérig voltam sértve, és nem értettem, mit csinálok rosszul 🙂 de hát, az se most volt...