Általános csevegés

Bár én nem vagyok szomorú, azért nekem is töltsetek.
:-)))

Kini, köszönöm!

Hanga, privibe leírtam... Választ... Ő, véleményt... Vagymit...
Hajajj, kéne pár egy jó pia! XD

Hát én még mindig pityergek (bőgök, az ordítás még hátravan, a lépcsőházban nem értékelnék nagyra) és igazából nem tudok napirendre térni azon, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt megtagadni egy barátságot/szerelmet, ez nagyon fáj.
Köszönöm, hogy velem éreztek, jó barátok vagytok.

Hali, ne tudom, ez hova tartozik, de képzeljtek, tegnap volt a szalagavatóm! 😀

HhHhhahaaaaha!!! Paco, te kellesz ide 😀 XDDDD

Mi ez a búvalbélelt hangulat! Ajánlom figyelmetekbe a "Don't worry, be happy" és az "Always look on the bright side of life" című nagysikerű hangulatjavító zenebonákat! 🙂

Esetleg be lehet próbálkozni a "Csovi-csovi dzsázperrel", hátha 😀

Na ja, én is egész délelőtt. Az a rohadt vízcsap. És még mindig csöpög!!!
:-)))

Wáháá!
Szerelem... Pfff... XD

* +te ->megközelítettetek
(az elgépeléseim is szinte konstans állapottá állnak össze)

Zsázsa, az nálam egy konstans állapot, csak úgy látszik, ti többiek valahogy megközelítettek mostanában etéren. 😀

Én is pityeregtem ma egy sort... 🙁
barátnőm szerint szerelmes vagyok, az a jó, hogy én nem tudom :S
egy barátom pedig, amikor kérdezte, hogy vagyok, mondom, vacakul, hogy miért, áh, pasi... azt mondta, biztos kijöttem a gyakorlatból... 🙂
Még szerencse, hogy az embernek vannak barátai, megmondják helyette, mi van 🙂

De látom általánosság itt ma ez a szerelmes vagyok és/vagy csalódott vagyok hangulat...
fel a fejjel, szivecskéim, lesz ez még így se 😉

Kedves Lady! Igen, az ordítás nem megoldás, nem is vagyok benne igazán jó. De most lenne kedvem hozzá. Most nézd meg! Soha nem sírok senki miatt (ember miatt legalábbis nem, csakis állatok miatt, ha sajnálom őket) és most tessék. Mindjárt úgy pofon vágom magam, hogy arról kódulok!!!!!

Kedves Poppy! Igen, valóban segít az ordítás, valóságosan de képletesen is. Nem szégyen az, csak mind a kettőhöz meg kell keresni a megfelelő helyet, ahol nem bánthatunk meg senkit kiordított szenvedésünkkel. Nekem a kert végén egy patak, bámulatos hely az

Gunoda, köszi a figyelmeztetést, nem vagyok a topon, bocs.

Phoenix, Lady, ami az ordítást illeti, én ebben mester voltam valaha. A szenvedést effektíve kiordítottam magamból, a Városliget közepén (na jó, szélén). Jessirose a tanú rá. Néha segít. De persze a megbeszélés se rossz. 🙂 Meg az írás.