Nekem még lesz egy ötödév, ahol az osztály nagy része marad, szóval nálam a közösségből való kilépés nem gond még egy évig. De az érettségitől parázok, hehe, matek és info (ami kell a pontokhoz) nem para, de a többiből még csak annyit tanultam a tételekre, amit órán kell 😀 Bár a kettes is elég, csak az már olyan snassz meg megalázó... 😀
A legnagyobb gondom azonban az, hogy a szünetet videovágásra akartam szánni, hogy kipofozzam, meg megújítsam a kiselőadók fórumára a prezentációmat, erre anyám bedepizett és kitalált mindenféle kerti munkát, kerítésépítést, karámfoltozást stb, hogy nemhogy erre, de még az égetően fontos felkészülésekre sem marad időm. :S És tudom, hogy a szóbelik előtt ugyanez lesz... :S
Válasz Metatron (2007-04-09 19:39:12) hozzászólására:
Köszönjük! Bár ez a nem hízott rész szerintem csalfa remény... 🙂 Lehet ledolgozni! Ma is egy órát bicikliztem. Olyan szép idő van!!!! :):):)
És mi is ugyanezt kívánjuk nektek! Bízva abban, hogy senkinek nem vették el a jogsiját, mégis jól szórakozott; Kellőképpen tele ette magát, mégsem hízott; És mindenben csak öröm, és jókedv volt, semmiben sem csalódott, semi sem volt fájdalmas!
Boldog és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok a szerkesztőknek, íróknak és olvasóknak!
Ha-há, én is mindjárt ballagok, alig várom! 🙂 Az érettségi igazán nem nagy ár azért, hogy ennyivel kevesebbszer kell korán kelni és az egész napomat olyan emberekkel tölteni, akiknek a nagy részét a hátam közepére se kívánnám... Persze nem mondom, vannak olyanok, akikkel jóban vagyok, de velük sulin kívül is találkozhatok. :):):)
(Süt a nap...!!!!)
Válasz Poppy (2007-04-09 11:58:16) hozzászólására:
Szia!
Nem az a gond, hogy nincsenek meg, hanem, hogy nem akarnak eljönni.
Válasz artur (2007-04-08 22:43:09) hozzászólására:
Mi az általános iskolai és a gimis osztályommal, sőt a fősulis társakkal is szerveztünk 1, 2, 5 és 10 éves találkozókat, szinte mindenki megvan, egy-két ember kivételével mindenkiről tudni lehet ezt-azt. Az iwiw, meg az osztálytárskerső honlapok korában ez nem is olyan nehéz. 🙂
Egy-két fontos barátság megmarad, a többiek emlékké szelidülnek.
Válasz The Kinslayer (2007-04-08 22:22:53) hozzászólására:
Amikor legutóbb lógtam, az osztályfőnököm szembejött velem az utcán! Mire beadtam neki a mesét, hogy dokihoz megyek, erre egész napos kimenőt írt nekem!!! :D:D -He-he-he!
Tök éééédes ez a kis nyuszi!:)
Válasz Zemy (2007-04-08 22:49:30) hozzászólására:
Jóval később szerettem meg a tanulást. Az iskolából annak idején nekem is elegem volt, mert kötelező. Harmincnégy éves fejjel jöttem rá, hogy tényleg magamnak tanulok, pedig előtte sokan mondták nekem. Akkor nem hittem, és nem értettem. Persze, tanulni ma már csak azt tanulom, ami érdekel, vagy, ami a munkámhoz elengedhetetlen. De tanulni jó. Jó módszerrel pedig könnyű, és hatékony.
Válasz Velencia (2007-04-08 22:37:16) hozzászólására:
Csatlakozom a véleményhez, használjátok ki bizony.
Képzeld el, én 1983-ban végeztem. Megpróbáltam a tíz és a tizenöt évest összehozni, mivel nem volt öt éves tali. Nem sikerült. Azóta sem. Pedig azt hittem, összetartó osztály volt.
Válasz Heather Bay (2007-04-08 22:28:30) hozzászólására:
A szerelmeket inkább hagyjuk...
De egyébként tényleg a sulis élet a legjobb... Nincs is szebb. Csak olykor fárasztó.
Válasz Zemy (2007-04-08 22:26:33) hozzászólására:
Ne mondjátok, h a suliban nincs jó! A legszebb emlékek, a legjobb barátságok ott köttetnek! Na meg a szerelmek...:)
Válasz Doreen (2007-04-08 20:43:54) hozzászólására:
Mert valami oltári nagy idióta kitalálta egyszer. De erre van ám megoldás: lógás.
:-DD
Válasz Crystalheart (2007-04-08 20:28:41) hozzászólására:
Ajjmá', tényleg! Miéééért? :(....