Általános csevegés

Válasz Crystalheart (2007-03-15 22:39:24) hozzászólására:

Igazad van, akkor hajrá!
Lehet, hogy ha nálunk apám lelépése után a bátyám is így gondolkodott volna, most mi is jobb helyzetben lennénk..

Válasz Linglin (2007-03-15 18:42:14) hozzászólására:

A lényeg, hogy nem így tervezem végig az életem, de jelen esetben nincs rá lehetőségem, hogy változtassak. Remélem, nem csap el útközben a vonat vagy ilyesmi, mert akkor lesz még bőven időm 😀

Válasz Crystalheart (2007-03-15 14:24:20) hozzászólására:

Ennek örülök, majd hívj meg rá 🙂

Válasz Linglin (2007-03-15 14:12:39) hozzászólására:

Na az alkoholra sosem vesz rá engem senki 😀 Szerintem büdös is, sajnos elég finnyás vagyok 😀 Szóval... 😀 Ráadásul már ital nélkül is mindig másnaposnak avgy részegnek nézek ki, mi lenne, ha még egy kortyot is innék? 😀

Félviccet félretéve, biztosan vannak jobb összejövetelek is. Lehet, nem tudom, én még soha buliban nem jártam, semmilyenben 😀 Úgy tervezem, ha nekem lesz rá elég pénzem, majd én magam rendezem őket, de addigis el kell jutni.

Válasz Linglin (2007-03-15 14:12:39) hozzászólására:
Az alkoholt én is elutasítom magantól, ettől még lehet jó és rossz egy összejövetel. A kettő csak akkor függvénye egymásnak, ha a résztvevő el sem tudja szeszesital nélkül képzelni, hogy jól szórakozzon.

Válasz Crystalheart (2007-03-14 23:17:43) hozzászólására:

Látod, ebből látszik annak a hatása, amilyen életet élsz (ezelőtt nyilván nem önhibádból).
Az hogy a bulit el sem tudod képzelni másképp, csak azt bizonyítja, hogy nem voltál még igazi buliban, csak amolyan felületes piálósban. Pedig van másmilyen, és ezt nem fogod megismerni, ha nem jársz el.. És addig lehet, hogy túl kellene esni egy két korty alkoholon is, (a bor is a jó természet édes termése..) mert a hangulatodat oldja, és talán meglátodd, hogy több közös témád van velük mint gondoltad... És az, hogy ilyen radikálisan elutasítod az alkoholt, csak azon segít, hogy kívülállónak érezd magad.. És itt egy percig sem beszéltem berúgásról..
Igen, az nagyon jó, hogy a testvéreidnek segíteni akarsz, de ha lenne egy nagytesó, most épp azon dolgozna, hogy a nagyobbik öccsének feljavítsa a fiatalkorát.. 🙂

Válasz Crystalheart (2007-03-15 13:39:16) hozzászólására:

Nem volt sok választásom!Nem vettek fel egyetemre és gyorsan kellett vmit találnom, ez volt a legkézenfekvőbb.Sajna ez van...

Válasz Florilla (2007-03-15 10:35:29) hozzászólására:

Hát... :S Azt kell, hogy mondja, hogy elég szerencsétlenül választottál szakot, már a jelen eseményeket tekintve... Ezt előre nem tudhattad... Sok gyerekekkel foglalkozó ember lett mostanában munkanélküli, mindne állást elhappolnak a tapasztalattal rendelkezők. :S

Minden tiszteletem azoké,akik be merik, és be is akarják vállalni,hogy suli mellett munka.Én a hülye kis komplexusaim miatt nem tettem ezt, és most itt függök,se munka, se suli. A komplexusokat nem taglalnám, van belőlük elég.:)
5. év befejzése után (gyermekfelügyelő szak) után fél évet güriztem potom pénzért.Még a minimálbért sem kaptam meg. Tudtam,hogy itt,ezen a kis gennyes falun ez is nagy dolog.A fizetésem mind egy szálig hazaadtam,és így rendezve volt pár számla.Amivel gazdagabb lettem: egy jó nadrág és három felső.Ja meg a mindennapi cigim.( csak hobbydohányos vagyok,nem nagy függő)És persze pár jó lelkű, aranyos emberrel,akikre szívesen gondolok vissza, és akikkel tartom is valamilyen szinten a kapcsolatot.Decemberig szólt a szerződésem,melynek pontos neve: megbízási szerződés.
Tehát: Se bejelentette munkaviszony,se szabi,se táppénz, se éjszakai pótlék.
Ja,még nem írtam?A jövedéken dolgoztam a vámnál. 12 órában. Reggel 7-től este 7-ig,másnap este 7-től reggel 7-ig.
Maradhattam volna januártól,ha vállalom ugyanezeket a felételeket,csak kicsit más felállásban és több cseszegetéssel.
Nem vállaltam.Rendes munkát akartam,mert így még a munkanélküli segélyre sem vagyok jogosult,hisz nincs igazából munkaviszonyom.
Röviden: Lassan a 3. hónapba lépek és semmi kilátás nincs a jövőmet illetően,itt Hajdú-Biharban...

Válasz Linglin (2007-03-14 21:32:17) hozzászólására:

Inkább megköszönöm, hogy ekkorát szóltál hozzá a témához 😀 Én meg elég indiszkrét vagyok ilyen tekintetben, szeretek is a magánéletemről pletykálni, ah már másról nem tudok - azért szóljatok, ha unalmas lennék ;Đ

------------------
Az a helyzet, hogy itt nem csak rólam és anyámról van szó, de van 4 testvérem, és nem szeretném, ha a két kicsi gyerekkora is úgy el lenne fuserálva, mint az enyém apám által. Nyilván más lesz az értékrendjük, mert mindig megy itthon anyámnál a pénz miatt való idegeskedés, de legalább legyen meg nekik a szép kisgyermekkor, sok játékkal, gyümölcsökkel... Ha tinikorukban már egy kész házban lehetnének, saját szobával, virágzó és bőven termő kerttel... Még csak nem is segítek eleget, anyám mindig megszól, hogy igazán tehetnék többet is. Sajnos suli és önszorgalmi gyakorló munkák és projectek mellett több időm nem marad. A későbbi életemben anyagilag nem fog ez befolyásolni, sőt, csak jobban megbecsülöm a pénzt majd... 😀

Felnőtt vagyok, tudom a hibáimat és hiányosságaimat, legalábbis a többségüket, azt hiszem. Talán jobban is, mint a környezetemben élők, hiszen ők nem látnak a lelkembe. A társasági élet nem az én színpadom, ezt pl. jól tudom. A furcsa az, hogy amúgy szinte akárkivel el tudok beszélgetni, ha kell persze csak ha tudok mit hozzászólni a témához. Lányokkal meg aztán pláne órákat tudok beszélgetni, sokkal több közös témám van velük, mint fiúkkal, akik többnyire legszívesebben csak fociról, csajokról meg PC-ről szeretnek diskurálni - na ez utóbbiban vagyok én ezek közül egyedül otthon. 😀 De egyszerűen nincs semmi olyan közös dolog, amiért érdemes volna mondjuk bulizni. Egy buli ma arról szól, hogy jól leisszák magukat. Vagy legalábbis iszogatnak. Na én még egy korty alkoholt nem ittam életemben, és nem is szándékozom. A kirándulás már sajnos kiment a divatból, senkinek nincs már rá ideje, még ha szeretné is... A beszélgetés meg úgyis elkanyarodik olyan irányba, amihez végképp nem tudok hozzászólni, és a vége csak az lenne, hogy ülök a sarokban, és a regényem újabb szomorú végú fejezetén gondolkodva nézem, ahogy a többiek táncolnak - na még táncolni sem tudok. 😀 Tudom, hogy ez lenne, mert manapság hasonló helyzetekben azért már voltam, nem kell ahhoz buli, hogy észrevegyem. Ráadásul a stílusomhoz illő szórakozóhelyeken a rockerek a földig isszák magukat fél óra alatt, az is hótziher. 😀 Mindig keveset alszom, és nagyon sokszor nagyon unalmas társaság lehetek épp ezért. Szóval lenne ezer okom is rá, hogy ne keserítsek másokat a rigolyáimmal és kibírhatatlan személyemmel 😀 Ez lehet az oka annak is, hogy a jóbarátságon túl még sohasem jutottam lányoknál sem - nem is próbáltam.

Marad az írás, ha ott elgagyizok valamit, utólag tudom úgyis javítani. 🙂

Válasz Arnodre (2007-03-14 01:06:59) hozzászólására:

A csaj talán eltűnt, hálistennek! Különben azt hiszem, a te megoldásodat alkalmazom, ha újra bepróbálkozik.

Válasz Linglin (2007-03-14 21:32:17) hozzászólására:

Kedves Linglin, tökéltesen leírtad, amit magam is gondolok erről a dologról.

Válasz Crystalheart (2007-03-13 18:36:56) hozzászólására:

Szia,
meglep, és valamilyen szempontból jó, hogy így fogod fel a dolgot az otthoni munka vs. saját élet kérdésében. Igazad van ebben.
Viszont.
Kérdés, hogy te ebből mit "kapsz" az eltartáson kívül. Nem a szüleidtől, hanem a helyzettől. Számomra aggasztó egy ilyen fiataltól azt hallani/olvasni, hogy még neked lenne lelkiismeret-furdalásod, ha az otthoni munka helyett szórakozni mennél, akár egy találkozóra, akár bárhova. Szerintem ez így nincs a helyén. Az ember nem azért fiatal, hogy a szüleinek tartózó munkáján vagy hálán aggódjon. Nagyon nehéz ez a helyzet, tudom, nem igazán lehet senkit hibáztatni. Csak próbállak bátorítani, hogy kissé oldottabban fogd fel a dolgot. Nem azt mondom, hogy hagyj csapot-papot és állj be egy rokkoncertre, csak azt, hogy legalább aggodalmad ne legyen amiatt, hogy ha tudod hogy elengednének, akkor sem mész el, nehogy rossz érzést okozz édesanyádnak...
ha szó nélkül beállsz és megmaradsz az otthoni igában (akármilyen erkölcsi kötelességed is), hogyan fogsz rájönni arra, hogy mi az, amiben még jó vagy? A szórakozás nem elsősorban a szórakozást magát jelenti, hanem a kikapcsolódást, az ismerkedést, tanulást a többiektől, szerepek, személyiségek megismerését, élettapasztalatokat. Az otthoni munkában felnőtt ember, aki alig jár kikapcsolódni, nem lesz fásult, merev, esetleg gátlásos egy oldott társaságban? Tizenévesen barackfa-metszésről előnyben részesíteni? hm. Olyan ez, mint egy agymosás. Jól kitörlöm belőled a vágyaidat, és csináld a dolgod.
Ez nagyon keményen hangzik, tudom, de azthiszem köztudott, hogy az emberek egy rugóra működnek, csupa bilológia és pszichológia: tinédzser korban nem az a természetes, ha az embernek a barackfa-metszés jár a fejében..
Bocsáss meg, ha érzékeny területet érintettem, de ezt feltétlenül fontosnak éreztem leírni, legalább egy elgondolkodás erejéig indulatmentesen időzz el mellette.

Ugyan, attól nem kell félni, hogy engem valaki neten keresztül megbántson, kicsit ellentmondásos helyzet lenne... 😀 Különben sem vitázom vagy akár kontrázom, csak szimplán beszélgetek. 🙂

"Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a NAPVILÁGra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek."

Találtam, akit az egész vers énekel, olvassa el József Attila Eszmélet c. költeméynét

sziasztok 🙂