Általános csevegés

Válasz artur (2007-03-17 22:50:07) hozzászólására:

Nem tudom... Most olyan mindenből-elegem-van-depressziós-hangulatba-estem korszak van...
Majd elmúlik. Összeszedem magam.

😉

Válasz Titusz (2007-03-17 20:02:10) hozzászólására:

Uggyann 😛

Válasz The Kinslayer (2007-03-17 22:36:23) hozzászólására:

Szia!
Miből van eleged? Fejtsd ki bővebben. Érdekel, hátha megveszem.

:_((

Elegem van.

Válasz Crystalheart (2007-03-17 11:46:40) hozzászólására:
Most mit kell itt "cikizni" Crys?? 😛 - én is meg tehetném...

Hello!
A bántalmazás csak vicc volt. A kezdő viszont nem. Csak február óta van igazán jól működő gépünk és internet kapcsolatunk. A klaviatúra nem, csak a technikák és trükkök okoznak gondot néha, de tanulóképes vagyok és kitttttartóóóóó.
Üdv.

Válasz artur (2007-03-17 17:13:47) hozzászólására:

Dehogy bántunk! 🙂 Péntekenként este 7-től van.

Sziasztok!
Én majdnem minden este későéjjelig itt lógok a klubon, de nem tudtam a chat-ról, igaz, azt sem, hogy hogyan kell. Kezdő vagyok, ne bántsatok.
Üdv.

Válasz Titusz (2007-03-17 11:43:40) hozzászólására:

"Kirándultam egyet, rokonokat látogattam ma pedig buli, kis séta és utazás"

Ó te szegény :P:D:P:D:P

Ma megint nem tudok chat közelbe lenni... "bár ezt megszoktátok" 🙁
Kirándultam egyet, rokonokat látogattam ma pedig buli, kis séta és utazás

Bocsi, hogy idetolakodok, de, tudjátok, mindig szólok, hogy chat van ma este! Szóval, gyertek!

Válasz láva (2007-03-16 14:14:26) hozzászólására:

Én programozónak megyek, nekem nincs időm diákmunkára, ezért kell majd jó állást találnom. (Ráadásul nem is értenék semmihez a PC-n kívül, olyan diákmunka meg nincs :P) A programozói munka rendszerint kötetlen munkaidő, szóval majd megoldom. 😀 De meg is kell gondolni, hogy az ember hova megy el pénzt keresni. Ha többre is képes, akkor alamizsnáért akkor sem szabad, ha nyomorog... (Ah, kicsit dzsentri hozzáállás, de hát ez van... :P) Többet keresek - csak nem készpénzben -, ha a kertet alakítom. Megspórolom így az ácsot, a kertészt és a gazdát 😀

(Hányszor írtam le, hogy "munka"?:P:P:P)

Válasz Crystalheart (2007-03-16 13:14:25) hozzászólására:

Igazad van, a pénz behatárolja lehetőségeinket, de gondold át, hogyan tudsz ezen változtatni. Ha nagyon akarod a harcművészetet tanulni, keress valami pénzkereseti lehetőséget, amiből ki tudnád fizetni.Nálunk sem megy másként. Igaz a mi kislányunk még nincs 16 amikor már a diámunkát vállalhat, de mégis megtalálja a lehetőséget, hogy egy kicsit besegítsen a tandíjba. Az is igaz, hogy mi is mindent megteszünk, hogy azt tegye, amit szeret. S mivel a tanárai csak jót mondanak róla, így megéri a plusz munkát.

Válasz láva (2007-03-16 12:30:19) hozzászólására:

Hehe, én a magam lustasága miatt hagytam ott anno a zeneiskolát 😀 Én mondtam éppen ezt 3-ikos koromban, amit itt a szülőkől idéztél... 😛

Igazából valami középkori harcművészetet (kard, pajzs, páncél) tanulnék szívesen, ez az, ami érdekel is. 🙂 Anyám el is engedne, de hát minden elfoglaltság pénzbe kerül, és ez még a legolcsóbb lenne mind közül - hiszen nagyjából nonprofit -, de mégsincs rá pénz. Na ezért (is) kell hajtani... 😀

Válasz artur (2007-03-13 18:10:32) hozzászólására:

Teljesen egyetértek veled, de sajnos tudok olyan szülőről is, aki nem csak az írást, de más művészeti ágat - pl: tánctanulás - is feleslegesnek tartja. Mivel lányaim táncosok is, tapasztaltam, hogy egy-két szülő azért vette ki gyermekét a tánccsoportunkból, mert" tanulás az első." Nem fogta fel, hogy épp ezzel okozott a gyerekének kárt. Mert a tánc közben a gyereke kiadta magából a tanulási feszültséget. Csodálkozott, hogy a kislány lerontotta a jegyét, miután kivette a csoportból "Csak" négyese volt, s nem ötös. A kislány sírva búcsúzott tőlünk, s mind a mai napig titokban nézegeti a trófeákat, amiket a táncversenyeken nyertek. A baj az, hogy sok szülő az iskolával takarózik, így akarja leplezni saját lustaságát. Mondanom sem kell, hogy ennek a kislánynak a szülei sem jöttek el egyetlen egy fellépésre sem, pedig büszkék lehettek volna lányukra. Lehet, hogy ha ott lettek volna, és észreveszik lányuk szemében a csillogást, másként gondolkodtak volna. Én és a párom bűvölet nagyon büszkék vagyunk lányainkra. Amikor a kisebbik -ő különbőző musicel darabban is játszik- kipiruló arccal áll aszínpadon, az a legjobb dolog a világon.Nem adnám semmi pénzért ezt a pillanatot.