Általános csevegés

hmmm.....
🙂
Én azért reménykedem )

Hmm... Lassan öt éve ballagtam el középsuliból, ezért van egy pici rálátásom a dolgokra. Hát az az igazság, hogy a középsulis osztálytársak nagy része, hiába van azon a területen, ahol én, inkább elkerülik a régi osztálytársakat, semhogy összefognának. szinte mindenki inkább egyedül, ill. új barátokat szerezve éli az életét. Az első néhány év a ballagás után még csak-csak megyegetett, de utána, tehát pl. a napokban egy emberrel tartom a kapcsolatot, e-mailen, ő most Németországban van. Az áltsulisokról meg nem is beszélve. Ezer fele szóródtunk, sokan a faluban maradtak, ahol én nagyon keveset vagyok, sokan külföldön vannak. Kellemes meglepetés viszont az, hogy akik szintén Bp-re kerültek, érdeklődnek egy találkozás iránt. Ilyen se volt még 🙂
Szerény véleményem az, hogy igazi, akár életre szóló barátságot nem biztos, hogy 14 évesen kell keresni, mert annyi minden történik még, mire felnő az ember. Alakulunk, változunk, felnövünk, rohanunk, dolgozunk, családot alapítunk stb. Természetesen ez csak az én véleményem, minden ember élete másképp alakul.

Életmódomból adódóan nem táplálok túl sok reményt az irányában, hogy középsuli után fogok valaha találkozni akár a legjobb barátommal is. Cseten meg nem ugyanaz, voltaképp nem is szeretek annyira csetelni, mint az élőbeszédet. (Még ha előbbiben jobb is vagyok :P) Ráadásul egyikük sem él a közelemben, és ha vágyaim teljesülnek, és elköltözöm a Pilisbe vagy a Mecsekbe egy birtokra, 😀 akkor meg pláne :/ Szóval... Ez olyan, mint hogy pl. szinte sosem találkozom olyan áltsulis osztálytársaimmal (azaz a többséggel), akik nem Vác, hanem Pest fele járnak ma középsuliba. Pedig az állomás ugyanaz, csak fél órával korábban szállnak föl.

Nekem sikerült fenntartani a kapcsolatot a középiskolás barátaimmal, még azokkal is akik nem helyiek. Persze én még csak néhány hónapja ballagtam...
Igazából akkor leszek biztos abban, hogy sikerült fenntartani a barátságot közöttünk, hogy mjad ha 20 év múlva rám köszön valaki az utcán, akkor én a nagy ölelkezés közepette nem azon gondolkozok, hogy "ugyan ki a fene ez?". 🙂

Válasz #2734 számú hozzászólásra :
sanna: Nem volt félre érhető abszolút! Köszi, hogy elmondtad!

Még nem jártam ki a gimit, ugyhogy nem igazán tudok hozzászólni a témához... de a jövőt már fel tudom vázolni!
Vannak olyan gimis osztály,-év,-iskolatársaim akikkel már most tudom, hogy ha vége a gimnáziumnak nem vagy csak köszönés-hogyvagy szinten fogunk beszélni.
Ám nagyon remélem, hogy azokkal akikkel jóban vagyok.... sőt (igazi, nem mindenkivel) barátok vagyunk, azokkal nem fog megszakadni.... de az általános iskola végett már sajnos van tapasztalatom az ellentetjére... :S 🙁

A story...amikor hét közben beszélni akartam barátnőmmel, mindig azt mondta majd pénteken, de a célzások nem maradtak el úgy mint a beszámoló. A gond az volt hogy én nem értettem miért nem tudja elmesélni, ha egyszer szeretné. De aztán kiderült hogy azért mert nem volt még teljes és hosszú. Hajnali négyig tartott. De legalább kibeszéltük magunkat, vagy inkább monológoltuk. 🙂
Már tudom hogy várni kell, ha valamit nem mond, mert ő ő és én én vagyok, és túl sok minden köt ahhoz hogy elszakadjunk.
Tudom furcsa gimnazista fejjel efféléket gondolni, hogy öregségünkre is együtt leszünk, de akkor is így látom. 🙂

Nektek vannak gimiből tartós kapcsolataitok?

Köszi sanna, nem volt nyálas és félreérthető se, tudom mit jelent a baráti szeretet...
...bár az igaz, kicsit érthetetlen volt számomra a story, de én már csak ilyen vagyok,bocs. Ha elsőre nem is, de másodikra biztos sikerül...megértenem...

Visszaolvasta, ez félre érthető volt, szóval fél év után beszéltem egy lánynal akit barátilag egyre jobban szeretek.... 😀

Heather: További sok sikert. A kémiával pedig nem lehet nagy gond, ha még puskáznod sem kellett.

eszkimo, Titusz: A péntekem szimplán hosszú volt. Az iskolában unalmas rajz kiállítás megnyitó volt...annak örömére hogy beköszöntött a tél jégkrémeztem a barátokkal és egy tanárral az aula közepén, majd elmentem színjátszó szakörre, aminek a tagja sem vagyok. Megismertem valakit, akiről azt sem tudtam ki az, de ő pontosan tisztában volt az én személyemmel. Moziban voltam egy iskolán kívüli társasággal, így fél é után beszélhettem egy barátnőmmel, akit egyre jobban szeretek. És végezetül hajnali négyig beszélgettem a legkedvesebb barátnőmmel, akiről nem értettem, miért nem mond semmit. És ezen van a hangsúly, hogy bár holt fáradt voltam a végére, tudom hogy vele fogok 80 évesen ötyézni járni.
Talán ez számotokra kicsit nyálas volt, de én megkönynebbültem. És tanultam valamit.
Remélem nem untattalak titeket a válasszal....
És tudom hogy többet tanultam pénteken, mint ami könyvekbe van írva.
Hát, sziasztok
🙂

Köszönöm mindenkinek az együttérzést! Millió pustzi és hála érte! 🙂

sanna - ha hinni lehet a közmondásnak, én hamar fogok megöregedni??!!!....ugyanis nagyon kíváncsivá tettél....vajon miért is volt olyan érdekes az a titokzatos péntek?!

szorítok mindenkinek,aki vizsgázni vagy érettségizni fog. Sok sikert!

Heather Bay: én szorítok neked 😉

Az a jó, hogy én a témához nem tudok hozzászólni, mert se érettségihez, se vizsgához nem vagyok éppenséggel közel 😀 nonembaj, mint jó kisgimnazista, hallgatagon visszavonulok, és látatlanban olvasgatom hozzászólásaitokat, hátha valamihez én is hozzá tudok szólni 😛 (ezt most ne vegyétek szemrehányásnak 😀 beszélgessetek tovább, szeretek olvasni >:) )

Sziasztok!
Túlvagyok a kémia vizsgán, hát egy kicsit belegabalyodtam, mert felcseréltem az atompályákat, de azért remélem nem lesz túl rossz, pedig nem is puskáztam, rendes kisdiák voltam!
Jövőhét kedden pedig matek lesz, kétórán át fogjuk írni....már előre rosszul vagyok! Gondoljatok rám! Ugye szorít nekem valaki?

Válasz #2719 számú hozzászólásra :
sanna....csak felcsigáztál minket, és el sem árulod, hogy miért vold "érdekes" a péntked?????!!!!! 🙂

Hát, most hogy a végére értem és tudok gondolkozni, IGEN.
🙂
Örülök hogy neked is jól alakultak a dolgok.
🙂