A lámpa halvány fényébe fulladt,
Kihalt utca mélyét járom.
Az előbújó hold rám nevet.
Mosolyog,de én nem látom.
Merengek.
Agyamban tomboló gondok vihara
Szilánkokra tépték életem árbocát.
A remény csónakja maradt csak nekem,
De nem lelem sehol evezőlapátját.
Elveszek.
Most merre mennyek,hogyan tovább?
Rám villan gúnyosan a szikrázó ég.
Nézi,hogy örvénylek életem habjában
De nem veszthetek el ,nem még.
Szenvedek.
Kijutok még a partra ,tudom.
A remény lángja itt bennem ég.
E lelkem tűzét ki sosem oltják,
Még nem jött számomra el a vég!
Létezek.
5 hozzászólás
Szép lett a versed.Gratulálok.
Szeretettel:Selanne
Én élek még.
Szerintem ez a sor hiányzik mint befejezés. Szépen megfogalamazott vers, csak nakem a vége hányzott, Ez nem azt jelenti, hogy nem helyes, csak én a véleményemet mindig az érzéseim alapján irom, és az első érzésem, mikor a verset olvastam, önkéntelenül ez volt.
Másodszori elolvasás után, az az egy hiányzó szó, lehet, és talán jobb is: Létezek.
üdv Toni
Igen ,nagyon tetszik,köszönöm
Aki mereng az elveszhet, de ha szenved, létezik még!
Álldást!
Kedves Székelyke!
Szerintem is van még esély, amíg a szív dobog, kijutni. Mit tennél meg érte, mit tennél másképpen? Vagy mit tettél meg idáig? Gondolom már elég sokat, ezért merengsz és szenvedsz. Úgy látszik több kell, így tesz próbára a sors vagy az élet vagy az Isten, bárminek is nevezhetném,ez most lényegtelen, így tesz próbára mennyire vagy álhatatos. Ha tényleg ezt akarod, menni fog., csak ne várj ölbe tett kézzel, de közelits hozzá,bárhogyan.
Kitartást, üdv, eszkimo.