Antológia

Válasz Dzson Télor of Ájron (2008-04-23 21:46:42) hozzászólására:

Reklám, reklám, reklám, anélkül manapság nem megy. Az emberek agyát millió infó ostromolja, idő sincs ilyen dolgokra, mint újat kipróbálni 🙂 Amúgy épp ezért (is) tanulok én programozónak. A könyvemel párhuzamosan számítógépes játékot akarok gyártani belőle, annál jobb reklám a fiatalság körében nincs, ha jól sikerül 😀 Aztán a bevételek miatt jó volna film is, a ma befutott íróknak is akkor van csak igazán pénze, ha film készül a regényből.

Remélem, azért anyira nincs messze ez az idő...

Válasz Don Paco (2008-04-15 20:45:32) hozzászólására:

Oh, kicsit félreértettél - félreérthető voltam 🙂
A megtérülést én is a reklámban látom, természetesen. Viszont amíg nincs igazán mit reklámozni vele, addig... Párévente egy novella egy antológiában nem valószínű, hogy nagyon sokat érne ismertség szempontjából. Az ilyet dömpingben érdemesebb szerintem - és gazdaságon is eztet tanultuk -, mert amúgy a kutya sem figyel rá, vagy legalábbis kevesen.

Válasz Gyepessy Nagy Sándor (2008-04-15 01:31:22) hozzászólására:

Az e-könyvnek is vannak előnyei és hátrányai mint mindennek.

Segítségül megírom, hogy egy kedves alkotótársunk felajánlotta, hogy megszervezi az antológiát, csak mindenféle konfliktusok alakultak ki mindjárt az elején és annyiban is maradt a dolog. Én személy szerint nem látom reálisnak a következő pár hónapban, hogy lesz Napvilág Íróklub nyomtatott antológia, viszont beszélgetni lehet róla, az nem kerül semmibe. 🙂

Crys, te mos tényleg egy antológia kiadásától vársz pénzt?! Az e-könyvnek nem a közvetlen pénzbeli hozam a lényege, hanem a referencia és az ismertség ár/érték aránya. Amíg egy - lentebbi példával élve - 75000 forintból 100 példányt kiadott szerző elosztogatja rokonok és barátok között a keservesen összehozott verses/novellás gyűjteményét, addig aki meg tudja magának csinálni igényesen és szakszerűen az e-könyvét, akár ingyen juttathatja el sokezer olvasóhoz az írásait.
Az irodalomban (is) van egy úgynevezett szamárlétra, amit át lehet ugrani, viszont akkor elég nagy a pofáraesés kockázata. Egy okos ELTE tanár valahogy így vázolta fel a lépéseket: tehetség - ismertség - népszerűség - saját könyv
A tehetséget hagyjuk, ez ugye vagy van vagy nincs, ismertséget akár neten, akár irodalmi társasági összejöveteleken, akár bárhogy el lehet érni, a népszerűség megszerzése adja magát rátermett embereknél az előbbi hozományaként, amikor ezek megvannak, már nem kell millió és millió levelet váltani a kiadókkal és mérgelődni elutasítás esetén.

Nem akarok elkeseríteni senkit, de fel kell rá készülni, hogy ismeretlen szerzők ismeretlen kötetét a kutya sem veszi meg néhány kíváncsi olvasón kívül. El kell végre azt felejteni, hogy kolbászból van a kerítés és összekuporgatott kispéldányszámú könyv ugródeszkát jelent a világhínév és a gazdagság útján.

Válasz Gyepessy Nagy Sándor (2008-04-15 01:31:22) hozzászólására:

Én rászánnék ennyi pénzt, amúgy most az iskolánkban lesz ilyen atológia nyomtatott formában, kiadóval ők szerkesztik meg minden más, tehát profi munka, a példányszámot nem tudom, csak annyit, hogy teljesen ingyenes és nem a csóró sulink állja, hanem pályázatokból megy.

Válasz Gyepessy Nagy Sándor (2008-04-15 01:31:22) hozzászólására:

Tudod a probléma itt az, hogy legtöbbször még egy 500 Ft-os vonatjegy is gondot szokott okozni a legtöbbeknek éppen akkor - hiába, magyar csóringerség 😐

Ráadásul - bármennyire is pesszimistának tűnik - egyáltalán nem adnék ki addig pénzt ilyenre, míg nem vagyok biztos, sőt, esélyt sem látok a megtérülésére, vagy a hozamára.

Válasz Don Paco (2008-04-14 23:25:50) hozzászólására:

Az elektronikus publikálás nem hajt pénzt. :DDD Nekem csupán ennyi a bajom vele.

itt van a legelső Digikönyv MEK oldala:
http://mek.oszk.hu/04100/04120/index.phtml

a számláló másfél év alatt 2712 egyedi látogatói olvasást mutat (amennyire tudom egyedit mér)

de a két hónapja felkerült Zsengéim című (Finta Kata) e-könyvet is 662 alkalommal tekintették meg a MEK-en (plusz ugye a saját, Digikönyv honlap).

Félreértés ne essék, én nem a nyomtatott megjelenés ellen beszélek, hiszen azt akkor is lehet olvasni amikor nincs áram, viszont azt a tévhitet szeretném eloszlatni, hogy az elektronikus publikálás nem értékes, nem vált ki érdeklődést és nem maradandó.

Válasz Don Paco (2008-04-14 20:21:07) hozzászólására:

Olyan szempontból igaz lehet, hogy ha van egy olyan művem, amiből nem várok pénzt, de még reklámnak jó lehet, azzal lehet valamit kezdeni. Nekem nincsenek erről adataim, ugye 🙂

Válasz Crystalheart (2008-04-12 14:20:08) hozzászólására:

"A netes antológia... hát, ott van, az biztos, bár sokmindenre nem jó"

Ez így ebben a formában nem igaz. A neten lényegesen többen elolvassák egy-egy ismeretlenebb szerző műveit mint - ahogy te is kifejtetted - kis példányban kinyomtatva, amikor csak páran veszik meg az ismerősökön kívül.

A Digikönyveket például a MEK honlapján több ezren elolvassák, erős túlzással is csak a tizedét lehetne elérni önköltséges nyomtatás után.

Válasz Gunoda (2008-04-13 16:40:05) hozzászólására:
Dolgoztam olyan helyen is, ahol szereztem tapasztalatokat a terjesztés és a reklám területén. (Nem mindig voltam forgácsoló)
:-)))

Válasz artur (2008-04-12 19:52:22) hozzászólására:

Teljesen igazad van. A terjesztése elképesztően tré volt. Annyiban megértem, hogy rohadt drága mulatság...

Válasz Gunoda (2008-04-12 19:42:08) hozzászólására:
Szerintem, de csak szerintem, nem az antológia a hibás, és nem is a benne leírtak, hanem, hogy hová juttatták el. SZERINTEM:DDD

Válasz Crystalheart (2008-04-12 14:20:08) hozzászólására:

Ami a reklámot illeti, igazad van. Több antológiában is megjelentem eddig, de értelme, valljuk be, nem volt túl sok... :((

Válasz sbpaul (2008-04-04 20:30:07) hozzászólására:

Anyagilag, ja. Nekem 100 forint gondot okoz.
A netes antológia... hát, ott van, az biztos, bár sokmindenre nem jó, és reklámozni sem lehet annyira.

Én azt mondom, ennek rendes kampány kéne, reklámmal, rendes terjesztéssel (még párszázezer pénz, de arányaiban nem sok, ha már van aki költsön rá egyáltalán), mert annak nem is látnám értelmét, hogy csak úgy megjelenik valami művem, és megveszi három ember az ismerősökön kívül. Akkor már inkább feltöltöm csak úgy a netre, az is éppen annyit ér.