Prózák és kritika

Sziasztok!
Azt hiszem, valami oltári butaságot fogok kérdezni, de én eddig nem foglalkoztam komolyabban az írással. Na, jó, ez olcsó kifogás 🙂 Szóval, a prózák és a regények között pontosan milyen kapcsolat van? A prózákon belül vannak a regények?
Az a helyzet, hogy írtam valamit, ami hobbinak indult, végül egész jó dolog sült ki belőle. Az biztos, hogy regényt írtam, az is, hogy fantasy műfajban. Csak engem most hirtelen megzavart ez a "próza" szó 😀

Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-12 13:03:19) hozzászólására:

Egy ideje már nem követem a Harry Pottert, de - legalábbis magyarul olvasva - ott elég jól megoldotta az író. Ugyanis E/3, viszont mindent Harry szemével néz, az ő fejével is gondolkodik úgymond, nem hoz soha amolyan "mindentudó írót", így az ember mégis bele tudja magát élni. Engem speciel idegesíteni is szokott, mikor néha az író olyat vagy hasonlót ír, hogy "Ó, ha tudná hősünk, hogy..." Mert nem tudja, akkor mi se tudjuk! 🙂

Válasz artur (2008-01-12 12:21:23) hozzászólására:

Ez szerintem is így van, meg amit Crys mond, hogy hát a megfilmesítés. Persze ha abban gondolkozol, akkor nem érdemes túl sok olyat belevinni, hogy "és akkor azt gondolta..." mert ez az adaptáción nem jön elő jól vagy egyáltalán. De nem minden novella megírásakor gondol minden szerző a szélesvászonra 🙂
lentebbi véleményem emellett tartom tehát, de, mint mondtam, azzal is egyetértek, hogy E/3-ból tényleg amolyan szemlélő, tárgyilagos lehetsz, nincs meg a veszélye az elfogultságnak, hiszen kívülről jobban rálátsz a dolgokra - és még mindig ott van a mindentudó író lehetősége, aki ismeri szereplői gondolatait.

Válasz Crystalheart (2008-01-12 10:43:50) hozzászólására:
Igazad van, ennek az E/3-nak szinte nincs semmi hátránya, előnye annál több. Talán az egyetlen dolog, hogy az olvasó, ha nagyon zárkózott, nem fog tudni belebújni egyik szereplő bőrébe sem, viszont, még mindig végig olvashatja, mint külső szemlélő, ha elég jó az írás.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-12 09:47:20) hozzászólására:
Az általad említett E/1-nek az a veszélye, ha az olvasónak nem tetszik a főszereplő személyisége, vagy a szerepe, akkor nem tud kibújni belőle, ezért nem is olvassa tovább a regényt, novellát, prózát. Az előnyével, amit említesz, viszont egyetértek.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-12 09:47:20) hozzászólására:

E/3 közelebb van a megfilmesítéshez, mint a másik, szóval regényben mindenképp azt preferálom. 🙂 Ráadásul elnézve azt, hogy ma ilyen regények a leg(esleg)sikeresebbek is... 😀

Ha írok prózát, akkor általában E/1. így könnyebben azonosulok a szereplővel, és szerintem ez az, amit az olvasó is érez egy ilyen leírásnál. Én legalábbis olvasóként azt gondolom, hogy aki a saját gondolatait mondja el a szövegben (akkor is, ha ez egy kitalált szereplő kitalált gondolata, és ezzel tisztában is vagyok), az számomra hitelesebb.
Ellenben tegnap este elkezdtem megírni az Aquilloni Krónikát regényformában (természetesen a legjobbkor jön az ihlet, anatvizsga előtt 3 nappal...), nos abban E/3 lesz szerintem, bár valószínűleg teszek bele olyan részeket, amik megőrzik az eredeti Krónika stílusát, tehát T/1-ben lesznek.
Szerintem a nézőpontokat nagyon jól lehet variálni az elbeszélő személyének változtatásával. Amint azt Vel is mondta 🙂

Válasz onsai (2008-01-11 21:10:25) hozzászólására:

Én akkor sem szeretem ezt a szót... olyan hangzása van, mintha nem lennénk tisztában magunkkal. Bár más fejébe nem láthatok, így nem tartom elképzelhetetlennek 🙂 Na... mindegy, fölösleges is lenne megpróbálni pár szóban megfogalmazni a dolgot, a könyvem főhősének meg úgyis a saját gondolataimat adom... Az meg több lesz, mint pár szó 🙂

Válasz Crystalheart (2008-01-11 20:48:04) hozzászólására:

"Ez is érdekes dolog, mert mi nevezhető tudatalattinak? Nekem kicsit abszurd, nem érzem, hogy lenne akármi gondolatom, amiről ne tudnék :D"

Pedig van egy csomó. A szülöktől átvett viselkedésminták, vagy egyedi tapasztalatok, amiket lenyomsz a tudat alá... A düh érdekes ebből a szempontból. Engem csak anyám tud felhúzni, de ő alaposan. ha bárki szivat, arra vállat vonok. Már sokat gondolkoztam, miért van ez, és úgy látom, mert ő ismer a legjobban, bármennyire is zavar ez a gondolat. Látja a hibáimat, és a dühöm azt jelzi, hogy gázos pontra tapint.

Válasz Velencia (2008-01-11 20:48:41) hozzászólására:

(Remélem, hallgatni jobban szereted őket :DDD)

Válasz onsai (2008-01-11 20:36:48) hozzászólására:

Ez is érdekes dolog, mert mi nevezhető tudatalattinak? Nekem kicsit abszurd, nem érzem, hogy lenne akármi gondolatom, amiről ne tudnék 😀 Szinte az alapelveim közé tartozik, hogy mindig tudjam, mit akarok, és mit teszek. Aztán hogy hogyan sül el, már más kérdés... 🙂
Egyébként sem beszélhetek "nem őszinteségről", ha - egy-két igazán belső dolog kivételével - mindent megosztok a külvilággal, amről egyáltalán én tudok. (Ahogy zemy egyszer mondta, "a fél életrajzom fent van a fórumon", és van is benne valami :DDD)

Azon gondolkodtam most el, vajon ez politikusként előnyömre vagy hátrányomra válhatna? Bár valószínűleg nem tudom meg, míg ki nem próbálom... 🙂

Válasz Crystalheart (2008-01-11 18:40:35) hozzászólására:

Igen, én is őszinte embernek tartom magam (bár ki nem? :P), itt amúgy nem a tudatos őszintesére gondoltak, hanem a tudatalattira.

A szabadvers iránt hasonlóan érzek, szerintem ezzel annak kéne próbálkoznia, aki már profin uralja kötöttebb formákat.

Válasz onsai (2008-01-11 18:32:33) hozzászólására:

Rám sokmindent lehet modnani, de hogy ne lennék őszinte, legalábbis a családomon kívül, azt osztán nem. Sőt, túl indiszkrét... Számomra ez az elmélet esetemben itt megdőlt 🙂

Viszont amihez szerintem nem illik az E/1, ahhoz nem írok. És elég kevés olyanba fogok bele, amihez jól jönne, de ha megesik, akkor nem tartózkodom tőle. Még ha csak most írtam is először ilyet. 🙂

Költeni meg szimplán nem tudok, slussz, nem megy a rímfaragás meg a sok egyéb szabály, amiből legalább néhányhoz illeszkednie kéne. Szabadverset meg nem fogok, mert ált. mindet utálom 😀

Válasz Crystalheart (2008-01-11 17:09:47) hozzászólására:

Én is könnyebben írok E/3-ban. Állítólag azok írnak prózát, akik nem elég őszinték a versíráshoz. 😀 és a 3.személy is egyajta eltávolodást ad.

Válasz onsai (2008-01-11 15:15:36) hozzászólására:

Én eddig mindent E/3-ban írtam, de amit most Zsázsáék felolvasóestjére küldtem be, az E/1, de azt a történetet teljesen csak kitaláltam, hozzám nem sok köze van, kivéve, hogy én írtam :DDD Úgy vettem észre, hogy ha magamról vagy javarészt saját érzésekről írok, akkor jobban preferálom az E/3-at. Nem tudom, miért... De alkalom válogatja.