Prózák és kritika

Válasz Hanga (2007-04-06 23:27:20) hozzászólására:
Vagy inkább e-mail címre?

Válasz Hanga (2007-04-06 23:27:20) hozzászólására:
Ha a hónap tizenötödik napjáig nem hozok össze neked valamit, ami vasárnapra esik, akkor nem érdemlem meg a kitüntetésedet (tudod, másodállású író). Belső postán küldöm, amint kész, Jó lesz?

Válasz artur (2007-04-06 23:22:35) hozzászólására:

Május eleje, ha jól tudom. A lényeg: Anya most megy nyugdíjba a suliból és őt kérték meg a városi énekkarok hangversenyének megnyitójára, ő meg ugye rámtukmálta a feladatot (matek szakos tanárnéni :-))) , tehát ő búcsúzik, és megnyit egyben. Hmm, egy verset talán írok majd hozzá.
Köszi egyébként!
Üdv! Hanga

Válasz Hanga (2007-04-06 22:37:50) hozzászólására:
Ja! És mikorra kell a segítség?

Válasz Hanga (2007-04-06 22:37:50) hozzászólására:
Szia!
Segítek, ha tudok, de egy kicsit többet! Milyen hangverseny és kik lesznek ott...stb.
Üdv.

Nem is tudom, jó fórumba írok-e?!
Prózaírók segítsetek! Írnom kell egy hangverseny-megnyitóbeszédet, rémálom. Hogy kezdjek hozzá?
Minden komoly és lökött ötletet várok 🙂
Hanga

Ami a prózaírást illeti, szerintem érdemes a neten keringő írástechnikai anyagokkal kezdeni. Egyrészt jó mulatság, másrészt az ember rácsodálkozik a hibáira.

Te Beya, elég friss vagyok...de a legtöbb fórumba, mibe bepillantottam, mindenhol ezt a direkt marketinget láttam. 😛

Válasz Beya (2007-03-28 15:58:10) hozzászólására:
Oké!

Az én prozáimat olyan kevesen olvassák!! Lécci olvasatok és írjatok hozzá! köszi!!!!!

Válasz artur (2007-03-13 23:51:55) hozzászólására:

Üdv. Teljesn egyetértek veled. Mivel én is prózázom, érdekelne mások véleménye is. A családomnak tetszik, amit írok, de szívesen venném az úgymond "idegen" kritikákat, akár jó, akár rossz. Csak úgy tud az ember fejlődni, ha Kritkákat kap. A hibát kijavítani is csak így lehet. Az építő kritika mindig hasznos.

Sziasztok!
Egy írás akkor jó, szerintem, ha érzelmeket vált ki másokban. A nem tetszés is érzelem. Olyanról még nem hallottam, hogy egy mű osztatlan sikert aratott volna. Lehet, hogy nem jól látom a dolgokat, de ha valami teszik, azért van, mert kellemes emlékek kapcsolódnak hozzá, ha nem, akkor számunkra az olyan dolgokat idéz fel bennünk, amit szeretnénk törölni a múltunkból valami miatt.
Bármilyen kritikát szívesen fogadnék.Még azt is, ha netán lehülyéznének, legfeljebb hülyén vigyorognék rá, csak, hogy nekem legyen igazam.

Nemrég iskolámban alakult egy önképző kör szerűség "Stílusgyakorlatok" címen. Már rögtön a második alkalommal vállalkoztam arra hogy elviszem néhány versemet(felkértek). A kör diákokból és egy magyartanárból áll. Elolvasták a verseimet és utána szabadon lehetett hozzászólni bármelyikhez. (ez egy olyan műfaj hogy mindenbe bele lehet kötni:D) Elég ledorongolós volt, ahogy itt előttem mondták:D. Akkor persze nagyon fájt. De rengeteget segítettek. Nekem jót tett. De azt elhiszem, hogy van akinek csak árthat a túlzótt őszinteség. Természetesen kaptam igasságtalan kritikákat is, melyeknek nem volt alapjuk csak a túlzott hév miatt csússzant ki eggyesek száján. de úgy összeségében túltettem magam rajta, mérlegeltem. És most így madártávlatból, úgy érzem sehol se tartanék, ha nem kapok valami szép "csomagot".:D
Üdv

Válasz Tiringer Tündi (2007-01-28 17:18:37) hozzászólására:

Tündi, igazad van! Ami a ledorongoló kritikát illeti, olyat én is kaptam már (nem innen), mégpedig a "Sugar Lane"-re. Bár tőletek nagyon sok bíztató hozzászólást kaptam ehhez az írásomhoz, mégis maradt bennem tüske.

A sértődésről csak annyit, hogy kaptam már úgy kritikát - nem innen, nem tőletek -, egy olyan alkotásra, amely azokról az emberekről szólt, akik a legközelebb állnak hozzám az életben, hogy a könny is kicsordult a szememből. A kritika lenézően, és lélekbemászóan támadta a szereplőket, magukat. Pedig, az írásból kitűnt, hiszen odaírtam minden bekezdéséhez, hogy kiről szól, édesanyáról, nagymamáról, nagynénikről. Szerintem ezeket a műveket akkor is hagyni kellene különösebb éles kritika nélkül, ha azt a kritikát író személy értelmetlennek, netalán sekélyesnek találja. Egy prózának nem csak stilisztikája, érzelemvilága is van. (Ahogyan, persze, egy versnek is.) Minden esetre, azt hiszem, ez már túllépte a sértődés határát; fájdalom volt.
A másik, kétséges dolog számomra, ha nem veszik figyelembe a mű stílusát. Ne várjunk "rózsaszín" szerelmi jelenetet egy társadalmi írástól, de fordítva se várjuk el egy szerelmes alkotástól, hogy reális legyen.