Az én írói álnevem... Hát fel kell boncolni...
Kenneth: Szeretem a skót kultúrát és az egész életérzést. Az ódon távoli földet, a romokat, a zöld dombokat, hogy az emberek ott még mindig ápolják a klántudatot.
Withaker: Tetszik a hangzása.:D
Ez a nagy titok.
Az én írói álnevem nagy cucc. Valójában az eredeti keresztnevemre utal (Hajnalka) angol fordításban.
Válasz Futóinda (2010-07-03 20:40:08) üzenetére:
Írok kint a falon, odavezetlek a zenesarokhoz. 🙂
Válasz Kankalin (2010-07-03 20:24:30) üzenetére:
Kicsi virág, keresem, de nem találom azt a szent helyet, a zenesarkot? hol találom meg?
Válasz Futóinda (2010-07-03 20:21:51) üzenetére:
Inda, menj át a zenesarokra inkább, ajánlottam a Napvilágnak egy dalt, ami az új versem ihlette. Belesajdul a lelkem is, annyira szép! Nézd is! Feltettem oda a linket.
Válasz Kankalin (2010-07-03 20:14:57) üzenetére:
Jaj, kankalin, ne félj, nem mondom el, csak azt szerettem volna még hozzátenni, hogy egy nagyobb egészből vettem ki azt a rövid részletet, amit majd itt lehozok. Különben az egész novella, kb 40 oldalnyi. ennyi már egy kicsit sok is lenne itt.
Szia, Inda.
Válasz Futóinda (2010-07-03 20:10:45) üzenetére:
El ne mondd előre az egészet! 🙂
Érdekes neved van, Inda!
Nárcisz, kedves.
Igazad van, mert arról a inda növényről kaptam a nevem,mert akkor, onnan, az inda közül emeltem ki, Fehér Sólyom kislányát, Fehér Nyírt, akit az elszabadult lova odavetett be. Majd olvashatjátok, érdekes történet.
Jó helyen kapirgáltál, Üdv. Inda.
Válasz Futóinda (2010-07-03 20:06:37) üzenetére:
De jó neked! Irigyellek, komolyan! A prózádat (is) el fogom olvasni. Nagyon szeretem az indiános történeteket! 🙂
Válasz Kankalin (2010-07-03 19:56:16) üzenetére:
Kedves Kankalin Virág!
Igen, jó érzés fog el, amikor kimegyek az Ojibway indián nemzet Ráma-i területére.
( szándékosan nem írtam rezervátumot, mert az angolok annak hívják azt a területet, ahová az őslakos indiánokat száműzték, azért nem írtam le ezt a szót, mert alantasnak tartom és csak az állatokat is kényszerűen oda szokta az ember bezárni.)
Előzetes: a futóinda történetét, rövid prózában megírtam, amely náluk (az indiánoknál) történt meg. Hamarosan fölteszem.. üsv. Inda.
Válasz Nárcisz (2010-07-03 20:02:51) üzenetére:
Nekem meg lánykorom indiánregényei jutnak eszembe róla. Igen jó volt a vasút mellett indiánlánynak lenni. Szívesen visszahoznám azokat az időket!
Nekem a futóindáról egy növény jut eszembe ami fut és mindenre rácsavarodik.De jó név.
Úgy látszik, elindítottam itt valamit, ami február havában leállt. 🙂
Nekem nagyon tetszik.
Az előttem szólók közül Futóinda neve a legérdekesebb, mert igen jó lehet tiszteletbeli indiánnak lenni. Akik igazán ismernek engem, tudják miért írtam ezt. 🙂
Eszti, kielégítő választ adtál! 🙂
Remélem, más is csatlakozik, mert szeretem a rejtélyeket! 🙂
Nem csúnya 😀 - csak a L'art pour l'art hangsúlyozza általában kicsit furcsán 😀
Az én nevem meg Margit, az meg olyan csúnya. A kertünk teli van nárcisszal, gondoltam az leszek :-))