Példaképek

Válasz Don Paco (2007-05-18 11:36:39) hozzászólására:

Jah, Schumacher elég jól nyomta... Én arra is kíváncsi leszek, hogy versenyautóban egyáltalán túl fogja-e tudni valaki szárnyalni ezt a teljesítményt.

De erről eszembe juttatad Bill Gates-et. Na, pályafutásban és adakozásban nekem bizony ő a példaképem 🙂 Asszem, lenne helye annak a cirka 50 milliárd $-nak 😛

Nekem nem nagyon van példaképem....de ha belegondolok, talán a volt osztályfőnököm és a mamám jöhet számításba.
Mindkettejük nagyon optimista ember. Csodálom őket az életfelfogásuk miatt.

Válasz Florilla (2007-05-18 10:09:16) hozzászólására:

Hát, ezt nagyon át tudom érezni. Mi is csórók voltunk a szüleimmel. Most a férjemmel vagyunk azok...

Válasz Hanga (2007-05-17 22:21:14) hozzászólására:

Hű, minden elismerésem a nagypapádé!!!

Nekem is a nagypapám a példaképem, aki sajnos szintén nincs már közöttünk. Szerintem ő volt a világ legjobb embere. Soha nem tudtuk, hogy mivel tehetnénk neki jót, mivel kedveskedhetnénk, mert nem kért semmit, csak mindig adott. Akkor volt a legboldogabb, ha mi is boldogak voltunk. Én voltam az első unokája, életem első hat évét egy házban éltem le Vele, a Mamámmal, keresztanyummal, nagybátyjámmal és édesanyámmal, és nagyon hálás vagyok mindegyiküknek, hogy ilyen szép gyerekkorom lehetett. De főleg Papának, mert ő úgy tudott nevelni, hogy egyszer nem volt egy rossz szava sem hozzám, mégis Tőle tanultam a legtöbbet. Ő akarta, hogy írjak, mikor mindenki kinevetett, hogy már elsős koromban milyen kis hülyeségeket írok a naplómban, ő már akkor azt mondta, hogy egyszer majd kiadatom, és híres leszek vele. Mindig támogatott mindenben. Nem találkoztam soha nála jobb emberrel, és szerintem nem is fogok. Ezért Ő a példaképem.

Michael Schumacher

Nem csak a hihetetlen pályafutás miatt, hanem azért a segítőkészségért, amelyet karitatív célokra szán.
Könnyen oda lehet vetni, hogy neki könnyű és van miből, de ő legalább tényleg meg is teszi a sok fecsegővel szemben. Ő volt az első, aki a 2004-es szökőár kataszrtrófája után pénzt utalt a kárenyhítésre és az árváknak, 10 millió dollárral járult hozzá az újrakezdéshez.

És ami még az adakozásánál is szimpatikusabb az az, hogy nem sztároltatta magát akkor sem amikor a világ legelismertebb sportolói között tartották számon és visszavonulása után sem kapar csak azért, hogy még foglalkozzon vele a sajtó.

A legtöbb híres és kevésbé híres ember tanulhatna tőle emberséget és hivatás iránti alázatot.

Nem vagyok rajongó típus, de Michael megérdemel minden tiszteletet azt gondolom azoktól is, akik egyébként nem kedvelték pályafutása alatt.

Válasz Florilla (2007-05-18 10:09:16) hozzászólására:

Hejj, akkor majdnem sorstárs vagy 😀

Az én példaképem az anyukám.14 éves korától munkára volt "kényszerítve",nem tudott e miatt továbbtanulni,így a 8 általánossal próbált elhelyezkedni.Sikerült neki.22 húzott le egy helyen, először jött a nővérem(féltestvérem),akit évekig egyedül nevelt,úgy hogy közben 12 órát dolgozott naponta.Majd jött az édesapám, jöttem én,majd az öcsém.Míg apukám járta az országot teherautóval, addig velem kézenfogva,öcsivel a pocakjában járta a hivatalokat,hogy építkezhessünk.95-ben megszűnt a munkahelye,pontosabban ő nem kellett már.Azóta főállású anyuka és állítom,hogy többet tud a világ dolgairól,mint én.Az egészségi állapota romlása ellenére erő felett teljesít itthon és egyengeti az utunk.Inkább a barátnőm,mint anyukám,de sosem szűnik meg anyáskodni felettem!:D
A másik példaképem az apukám. Ő az egyedüli kereső a családban(hála az égnek én is nemsokára az leszek).Akármilyen beteg,akkor is megy dolgozni.Lehet 39 fokos láza,előjöhet a köszvénye,akkor is fél 5-kor kel és megy dolgozni...
Anyuval sok fontos dologról lemondtak és lemondanak a mái napig,hogy nekünk legyen új cipőnk, vagy bármi más,amire szükségünk van.
Nem szégyen számomra,hogy szarul állunk anyagilag.Hitelekből fizetjük az előző hiteleket.Ez ördögi kör, de remélem,hogy nem sokára vége lesz.Megpróbálok én is olyan, lenni, mint ők, és mindent megtenni,hogy legalább egy kicsiny részét meg tudjam hálálni annak,amit értem és az öcsémért tesznek nap,mint nap.
Higgyétek el egy családban a legtöbb veszekedés a pénz miatt van. Meg tudja keseríteni az ember életét.Nagyon nehéz egy rangsort felállítani.A villany vagy telefon számlát fizessük be? Takarékoskodás a vízzel, a gázzal és bármivel,amin egy kis pénzt spórolhatunk...
Kicsit bő lére eresztettem, de tökéletesen így érzem...még el is érzékenyültem, ahogy végiggondoltam a leírtakat...:)

Válasz Ormi (2007-05-17 17:53:03) hozzászólására:

Az én példaképem... Hmm, ha nem is az irodalom terén, de Széchenyi István. Persze nem akarom úgy végezni, mint ő, de a munkássága követendő példa lehet minden olyan megalománnak, mint én ;Đ

Az én példaképem a nagyapám, aki sajnos már meghalt, de én még mindig beszélek hozzá magamban 🙂
Öt éves volt, amikor az apja egy lánccal úgy elverte, hogy az egyik lába lebénult, a gerincében pedig két csigolyája elrepedt, szóval majdnem meghalt és még ki is tagadták, illetve csak az apja. Az anyukája, az én dédmamám titokban hordott ki neki az istállóba éjszakánként ennivalót, hogy éhen ne haljon. Saját magának készített hat évesen mankót, hogy tudjon iskolába járni. Dédapám szerencsére már nem sokáig élt, legalább tőle nyugta volt. Persze sok kiközösítésben volt része, meg megalázásban, de soha senkitől nem kért kölcsön, soha nem alkudott meg, soha nem kiabált, mindig volt egy jó szava, talált is magának feleséget és született is egy lánya, az én anyukám, akiért nagyon hálás vagyok ennek a testi sérült embernek, aki élete végéig csak két bottal volt képes járni, de soha nem adott fel semmit és a környezetében óriási tisztelet övezte. Az én példaképem Szűcs Győző,a nagyapám.