“Másokat gyönyörködtessenek a régiek,
én annak örülök, hogy most születtem.”      -Publius Naso Ovidius-
 
Mert nincs is szebb, mint élvezni az életet, minden színével, hangjával-csendjével egyaránt…
Mondják.
Én talán rosszkor, rossz helyre születtem. Idegennek találom ezen időt-világot, melybe beleszürkültem, mely a fényből árnyékot kovácsolt. Talán haragszom is mindkettőre.
Menedékem leginkább a csend, olykor a néhány bátortalan szó, melyeket leginkább vers formájában próbálok lejegyezni, folyamatosan kutatva az új formákat, mind feljebb és feljebb rakva a lécet.
Eleinte kizárólagosan szabad versekben jegyeztem le gondolataimat, majd idővel megfogtak a kötött formák, sokszor saját szabályokat felállítva egy-egynek, mégis, szívemhez legközelebb a japán költészet áll.

Megfelelni csak magamnak akarok. Az írásaimban is, melyeket, talán hiúságból, megosztok szűkebb környezetemmel.