Kedves Sailor! Milyen jó is lenne azokat a perceket kitörni az idő folyamából, amiket őrizni akarunk, amik azt akarjuk, hogy sose érjenek véget és kitörni és kitörölni azokat, amik csak a fájdalmat és a bánatot képezik, hozzák el. Milyen egyszerű is lenne akkor az életünk. És hú...

Kedves Túlparti, Ritának igaza van, az ember arra vágyik, hogy a másiknak a MINDENE legyen és ne csak egy második, vagy egy akárhányadik a sorban, vagy valaki mellett. A férfi és a nő egy pár, és abba a párba még egyvalaki nem fér bele. Üdv. Szilvi

Kedves Imre, nekem visszaköszöntek a gondolatsorokból Ady és József Attila szavai és egy-egy versének mozzanatai. Akár politikai indíttatású vers is lehetne, persze virágnyelven. Szókimondó, sürgető és bíztató, egyben valahol visszahúzódó. Érdekes gondolatok. Üdv. Szilvi

Kedves Valerie, mi magunk vagyunk a legjobb vitatárs és tanácsadó egy személyben. Gondolatébresztő a versed, amolyan megvitatjuk magunkkal azokat a gondolatokat, amiben bizonytalanok vagyunk, nyíljunk-e a külvilág felé, vagy sem, ez mennyire lehet ártalmas számunkra, hiszen valahol így kiadjuk magunkat. És a végén megjelenik és kibomlik a szó, ami...

Kedves Marcsy! Tömör, feszélyezett, fájdalmas és szégyenteljes. Főleg az érzések visszaadása volt erős a versben. Szebbeket, jobbakat. Üdv. Szilvi

Kedves Anita, hagyd, hogy érezhess. Még szerencse, hogy a legjobban alakult. 🙂 Üdv. Szilvi

Kedves Rita, köszönöm hozzászólásod, teljesen igazad van. Jobb, ha nem tudjuk hogy alakul, legalább meglepetés és lehet bizakodni. Üdv. Szilvi

Köszönöm, hogy nálam jártál. A fájó dolgok sajnos nehezen enyhülnek... Üdv. Szilvi

Szia, nagyon elgondolkodtató a vers mondanivalója, sokszor érzek hasonlót. Vajon meddig tűrjön az ember az elfogadásért, a "szeretetmorzsákért"? Ahogy kiölődnek az érzések, úgy fogalmazódik meg az ELÉG. Üdvözlettel: Szilvi

Kedves Tamás, nagyon szép ez a vers annak ellenére, hogy a véglegekig szomorú. Az ember valóban elégedetlen a sorsával, folyton jobban akar, sőt, néha irigy. Ahogy olvastam az volt a gondolatom, mintha kifolytak volna a kezed közül az események, mint a víz az ember ujjai közül. Olyan feladás "íze"...