Az irodalom soha nem jelentett többet nekem, mint a víz, vagy a levegő. Nem is várok tőle sokat. Talán csak annyit, hogy segítsen embernek lenni, embernek maradni.
Példaképeim felsorolásához nincs itt elég hely. Nagyon sokan vannak itthon is, a nagyvilágban is. Az utóbbi években Márai Sándor műveiből sugárzó megalkuvás nélküli tisztesség, emberi, erkölcsi tartás hatott rám leginkább. Amit az emberről, az emberi viszonylatokról tud, s a mód, ahogyan ismereteit elénk tárja, értékel és ítélkezik, a világirodalom legnagyobb alkotói közé emeli.
Magam igyekszem a magyar helyesírás szabályai szerint, mindenki által érthető szavakat használva írni. Azt tartom: ha megtisztel egy utcaseprő, és írásomat elolvassa, én megtisztelem Őt érthető magyar nyelven megfogalmazott gondolatokkal. Ezért, ha szivárványt látok, akkor szivárványról írok. Ha lószart, akkor pedig lószarról.