A nevem Balog Marianna (születési nevem Balog Marianna Zsuzsanna), 1978. március 10-én születtem, Budapesten. Gyermekkorom egy meghatározó részét az Alföldön, az Élő- és a Holt-Tisza között, egy kis zsákfaluban, Nagyréven töltöttem.
Tanulmányaimat jogász szakon kezdtem, de nagyon hamar rájöttem, hogy a jogi pálya nem nekem való. Később kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató lettem.
Családommal a Börzsöny ölelésében, egy Nógrád megyei kis faluban, Diósjenőn élek, és háztáji gazdálkodást folytatok. Hobbim, az írás (és olvasás) mellett, a fotózás és a kertészkedés, de szeretek főzni, táncolni, idegen nyelveket tanulni is. Érdeklődési köröm meglehetősen széleskörű, érdekel például az egyiptológia, az iranisztika, az ókori történelem és művészet, a keleti filozófia, a magyar őstörténet és népművészet, a magyar népgyógyászat és az ősmagyar vallás.
Az irodalommal nagyon korán kapcsolatba kerültem: édesanyám, miután az összes mesekönyvemet többször felolvasta nekem, egy este, elalvás előtt a Petőfi Sándor összes költeményei című könyvet lapozta fel. Így történt, hogy kétévesen kívülről tudtam a költő Szeptember végén című versének első versszakát. Négy és fél éves voltam, amikor anyukám segítségével megtanultam írni és olvasni; persze, ekkor még csak a nyomtatott nagybetűkkel boldogultam. Tizenkét éves koromban kezdtem el rövidebb regényeket írni az akkoriban divatos Denise című szerelmesregény-sorozat mintájára. Ezeknek a kis történeteknek olvasója és kritikusa a nagymamám volt.
Hosszú szünet után, 2007-ben újra tollat ragadtam, és elkezdtem verseket, novellákat, jegyzeteket, cikkeket, irodalmi ajánlókat írni.
Testet öltött lélek című versem a Magyar Nők Szövetsége által meghirdetett „Kortárs női hangok” című pályázat egyik nyertes pályaműve lett 2013-ban.
Életem fő művei a gyermekeim, Anett (1996) és Kitti (2003).