„ A VERS A LÉLEK TÜKRE!”

Blason önvallomása

Életrajz

1985. január 15-én Vásárosnaményban születtem. Egy beregi kis faluban Jándon lakom. Általános iskolai tanulmányaimat itt végeztem majd Záhonyba a Kandó Kálmán Szakközépiskola, és Gimnáziumban érettségiztem. Főiskolára jeleneztem, de a felvételim nem sikerült. Ezért vasutas iskolába kezdtem tanulni, emellett újra érettségi téve az ismét Nyíregyházi Főiskolára jeleneztem. Sikeres Felvételim után biológia- technika szakra kezdem járni, de a sors fintora, hogy 2-ik év közben betegségem miatt rákényszerültem az egyszakos biológia hallgató legyek. Harmad éves hallgatója vagyok a iskolának hamarosan végzek és diplomával kilépek a való életbe.
Hogy merre visz sorsom? Még nem tudom…

Egy kicsit magamról

23 éves életvidám lány vagyok! Nagyon szeretem állatokat, a természetet és a barátaimat. Hihetetlenül szókimondó realista ember vagyok! Néha nyers, makacs és önfejű, aki többnyire tudja, hogy mit akar és hová viszi útja! Sajnos e tulajdonságaim nem csak előnyre, de hátrányra is váltak. Ha megbántok valakit nem szándékosan, teszem, ilyen a természetem. Nagyon szeretem a kicsit horrorisztikus dolgokat, ami a műveimen is látható.

Név választás

Semmi különlegességet nem tudok elmondani a névválasztás kapcsán. Annyira viszont emlékszem hogy 13 koromban egy film kapcsán kerültem kapcsolatba-e névvel. Barátnőm nevezett el így egy kicsit módosított formában. Nevemet véglegesen 14 éves koromban kezdtem használni, amikor középiskolába kerültem.

Miért, hogyan és mikor kezdtem írni?

Ki olvassa, verseim, belát gondolataimba, a lelki világomba. Valaki megért s tanul belőle, valaki nem és, nevet az egész dolgon. 19 évesen már sok mindent megértem, örömöt, bánatot, csalódást. Most 23 évesen, mikor elértem azt a szintet, hogy képes legyek az érzelmeimet kifejezni versben és kiadni, mint diákantológiát. Elértem, hogy legyek oly bátor, hogy vállaljam az emberek kritikáit és dicséreteit.
13 évesen kezdtem el írni, komolyabban foglalkozni a dologgal.
Azért írok, ezért alkotok, hogy az utókor is tudja hogyan éltem, s hogy mit éreztem!
Ha verseimben jelen is van a keserűség, az elmúlás vágya, s néha az őrület ugyan, úgy ellensúlyozza a boldogság a szerelem, az otthon melege az édesanyám szeretete a testvérem támogatása.

Mást nem is igazán tudok elmondani magamról, nem is akarok, beszéljenek helyettem a verseim.
Neked kedves olvasó kívánom, legyen örömöd ezekben, az alkotásokban és fogadd sok-sok szeretettel! Kérlek, titeket, őrizzétek meg az utókor, számára mikor már nem leszek!

Köszönet nyilvánítás

Nem utolsó sorban megemlítve a barátok sok- sok bíztatása, amely sok mindenen átsegített Csilla,(Gimiben), Erika, Zoli, Niki, Tomi, (főiskolán) Nem utolsó sorban gyerekkorom óta ismert barátnőmnek, Nikinek.

Külön köszönet jár a két pótanyámnak, akik segítettek lelkiekben és persze tanáraimnak. Köszönöm! Ők voltak, akik igazán kimutatták mennyire, szeretnek, tisztelnek és támogatnak.

Publikált dolgaim:

Tisztakönyök tükre (újság) Záhony
Üzenet (Diákköltők Antológiája 2002)(könyv) Mátészalka
Jelek (Diákköltők Antológiája 2004)(könyv) Mátészalka
Saját honlapom: blason-alexiel.gportal.hu
Barátnőm honlaján: alexiel-site.gportal.hu

Végezetül fogadjátok tőlem ezt a rövidke idézetemet:

„AZ ÚT RÖGÖS, DE TÉGED AZ IGAZSÁG KÍSÉRJEN UTADON,
S MEGTALÁLOD, AMIT AZ ÚT KIMÉRT NEKED!”