Az írás, mint olyan egy borzasztó tág fogalom. Én pedig csak az egyik kicsiny szegletében vagyok… dehát itt nem is az írásról, hanem magamról kéne írjak. Magamról? Legyen… Önző vagyok, önsajnáló, csapongó, de borzasztóan kedves tudok lenni többnyire… nagyon nehéz megbántani, és mindig megbocsájtok, de sosem felejtek… borzasztó makacs tudok lenni és nagyon számító, de mit várnak az emberek egy gazdasági karos hallgatótól? 🙂
és végül, de még az is lehet hogy utolsó sorban is… "Engem nem lehet elfelejteni, csak nehéz megjegyezni" (Elisabethtown)