Kedves Imre! Ez nemes egyszerűséggel csodálatos. És nincs mese - azaz mégis van 🙂 - az öreg kemencébe be kell gyújtani. Szeretettel: Szabolcs

Szia Dona! Az emlékektől, mindarról, amit már megtapasztaltunk nem is kell szabadulnunk, hanem csak hagynunk kell, hogy megüljék és szabadok leszünk, még úgy is, ha még néha gyötör, vagy még mindig fáj. Üdvözlettel: Szabolcs

Kedves Ildikó! Néha nem kedvelem ezt a kifejezést, hogy "spirituális", mert szerintem már túllihegtük, ezért versedről úgy vélekedek, hogy felemelő, lélekmelengető és egyben igazmondó tükör is. Hálám érte! 🙂 Szeretettel: Szabolcs

Kedves Jenő! Végig játékosságot érzek soraidban, olyan mint egy mondóka, és éppen ez adja meg a súlyát, amelyet nagyon jól kiemel a kérdő zárógondolat. Úgy hiszem, hogy ez a vers nem egy időjárási jelenségről szól, sokkal mélyebb ennél, pl. belső vívódás, félelem egy világégéstől. És én, hogy mit tennék ilyen...

Szia! Kedves Rita, hatalmas mosoly versedért hálám jeléül, mert szeretem a tükör-hatást. 🙂 Üdvözlettel: Szabolcs

Kedves Zsuzsa! A második strófa közelebb áll a szívemhez. Szeretettel: Szabolcs

Szia Zsuzsa! Nagy köszönet és üdvözletem!

Kedves Rita! Köszönöm szépen. Üdvözlettel: Szabolcs

Szia! Köszönöm, hogy olvastad, hogy elmélkedtél rajta. Üdvözlettel: Szabolcs

Kedves Rita! Valóban az volt, nekem is édesanyám jelentette az otthont. Szeretettel: Szabolcs