Nagyon kezdő, szárnyaimat bontogató költőcske lennék, de talán még nem nevezném magam annak sem…majd egyszer. Középiskolában szerettem meg az irodalmat, és azóta is foglalkozom vele. Ebben biztos szerepet játszott az is, hogy nagyon jó tanárom volt, akinek minden órája felüdülés volt számomra. Egy teljesen más világban éreztem magam mindig, amikor ő órát tartott. Köszönöm neki, és üzenem, hogy hiányoznak az órái! 🙂