Egy váratlan esemény folytán, mintegy véletlenül kezdtem el írni: vicces SMS-t kaptam egy barátomtól, amelyre hasonlóképpen válaszoltam. Így indult, és – három évvel később – egy kétrészes verseskötet lett az eredmény. A kötet az ún. "kemény emberek" parodikus-humoros kifigurázása, nem bántó módon, hanem finoman. (Hogy a "kemény emberek" milyen csoportjait vesszük végig, az a fejezetekből kiderül.)
A másik mű nem humoros, hanem komoly: egy hosszú természetleírás sok elmélkedéssel, filozófiával dúsítva, és mindez verses formában. Célja a természet alaposabb megismertetése, közelebb hozása az olvasóhoz; a természet és az ember ősi kapcsolatának erősítése, annak a régen eltűnt ősi, harmonikus egységszemléletnek a felelevenítése, amelyet a következőképpen lehet összefoglalni:"minden mindennel összefügg", "a világ egy egységes egész", "minden – egy", "a világ részei vagyunk", "a világ bennünk folytatódik" stb.
Tervem nem más, mint – csalódván a könyvkiadókban – a fenti két mű megismertetése ilyen módon is.