Jelenleg harminc éves, kis vadóc lennék. A szemem kék. Hosszú szőke hajam van, melyen hátul van egy kis-nagy rózsaszín beütés. Nekem tetszik:)
Van egy párom. Ki hinné? A legfontosabb pedig az, hogy van egy közös, tizenhárom éves férfinak szánt alapanyagunk.
A párom nem tudd azonosulni az olyan dolgokkal, mint pl. az olvasás. Bár írásaim felolvasását eddig türelmesen tűrte.
A mi közös kincsünk rám ütött, művészlélek a drágám. Tiszta anyja, ő is tudd hisztizni, ha valami nem úgy van, ahogy azt ő szeretné. Hát nem édes? Én csípem.
Nagyon szeretek olvasni, inkább a szépirodalmat kedvelem, de azért becsúszik néha egy-egy ponyvaregény is. Az aminéket is szeretem, van egy kedvenc, melyben az egyik főszereplő megérne pár ajtócsapkodást 🙂
Egész életemben írni szerettem volna, csak nem tudtam mit. Minidig kínzott a gondolat, az érzés, hogy írnom kell. Mindegy mit csak írni, de oly nagy a választék tárháza. Verseket már gyermekkoromban is írogattam, melyeknek később megmutattam hogy is nézz ki a kuka belülről, mily gyönyörűen koszos, mily édesen büdös. A regényem csak most kezdtem, tehát igen kezdő vagyok. Azért remélem tudok majd fejlődni, nem az én világom a feladás.