A líra játék. Játék a szavakkal, játék a ritmussal, játék a képekkel, és játék saját elménk és szívünk valós, valótlan gondolataival, érzelmeivel. Mint minden játékban, itt is lehet csalni. S kell is bőven, hogy el ne vésszen a tűz. Táplálni kell mással, ha nem dob rá semmit a sors, hogy erős dicső fénnyel rajzoljunk, ha rádob valamit.
A versben elbújhat a költő valódi képe és kitörhet belőle zúgva, teret adhat a maszkabálnak, s más bőrébe bújva szólhatunk, másnak szavaival. A líra tükör lehet, s mint olyan néha torzít. A líra ablak lehet, nagyító vagy mikroszkóp. Lehet puszta dübörgő hangzás. A líra teret ad sok mindennek. Vers, minek lehetőségei határtalanok, s az ember, amíg világ a világ, tágítja e határokat. Egy olyan játékszer, minek eszközei sosem avulnak el. Az emberi elme zsenialitásának határtalan teret adó formája.
Egyszerűen csak: írogatok kicsit.