1957. február 4-én születtem Nagykállóban Boros Erzsébet Katalin néven, munkáscsalád második gyermekeként.
Végzettségem gépíró adminisztrátor.

1975-ben kötöttem házasságot szerető férjemmel, melynek gyümölcse két gyermek lett: Leányom Szilvia, Fiam: Mihály, akik három unokával ajándékoztak meg.

Kisgyermekként nem a versek vonzottak, inkább a meséket és az elbeszélő költemények szerettem.

Amiket apai nagyanyám, idős szomszédnénink és szüleim meséltek. Tágra nyílt szemekkel néztem őket és mozdulatlanul hallgattam minden szavukat.
Miközben gondolataim, fantáziám azonnal szárnyra kelt… összefonódva a mesék világával.
Azért szerettem meg ezt az irodalmi műveket, mert az igazságról, a becsületről és , szerénységről szóltak.

Többek között:

A János vitéz: nagy kedvencem volt!

Móra Ferenc: Kincskereső kis ködmön.

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Arany János:Toldi

Már itt megérintett az ihlet, de a további életem messze sodort az írástól,

2010 óta foglalkozom komolyabban vele újból.

Életem során nagyon sok megpróbáltatáson mentem keresztül, így versbe öntöttem örömömet, bánatomat. De mostanában már több időm van gondolkodni, elmerengni.
Az élet szépségein, a világ dolgain, történésein melyek megérintenek. Így tollat ragadok és megörökítem versek formájában érzéseimet.Hogy megragadja az olvasót és bennük is érvényesüljön annak értéke.

Kedvenc költőm Petőfi Sándor.