Szia! Igaz: a "koszorút" úgy írja az ember, hogy előbb a "koszorút", a többit már "csak" hozzá kell tenni! De, Kedves Andrea, megírni a "koszorút" (vagy akár jól kiválasztani, ahogyan Te tetted), ahhoz is kell "érteni"! Aztán megírni azt a még 14 szonettet! Igen, Shakespeare mondta (volna), ebben biztos vagyok!...

Kedves Andrea! Nincs szavam! Shakespeare egy az egyben a magáénak elfogadná (legalábbis azt mondta)! Üdv. Laczkó.

Akkor rendben. Egyébiránt csak azért, hogy megmutassam neked, hogy nem minden jogalap nélkül "merészelek" kritikát írni, küldök az e-mail címedre néhány verset (korábban ezt akartad), aztán azt csinálsz velük, amit akarsz.

Ne dohányozzon a nő! Pláne, ha unod! Jó!

(elszállt közben) 11 sz. lakás. Hozd el a "Hadd" szót ilyen magyarítva használó kis barátodat is! Akkor szemtől szemben is megtapasztalsz! Csók!

ELLENED! Meg "Had" Apamaci ellen! Mégis gyere Gyulára! Szabó László, Gyula, Törökzugi sor 16. 3. e.

Bocs', de rettenetes! Néha olvass költőktől, aztán talán... De akkor sem biztos! Nem bántani akartalak, és véletlenül akadtam erre a "Véletlenül" rovatban! Barátsággal. L.

Óda 6 (mellékdal). Belátom, hogy érzed a dolgot, és önmagában is szép. Hogy vers-e? Nem tudom (bizonyosan), de megfogott! Üdv.

Szia! Szóval igaz, a humor a helyén, de Poppy, Te ezt olyan gyorsan "összedobtad", hogy csak na! Olvasván némely korábbi írásodat, ez amolyan "ujjgyakorlat" volt. Jöttek a szavak maguktól, mert vitt Téged a lendület, és Te hagytad. Ezért gondolom, hogy a "felszínen" maradtál. Persze az sem mindegy, hogy akartál-e mélyebbre ásni...

Szia Poppy! Ugye nem baj, hogy elfogult vagyok Veled? És a harcosságod mellett (amit már kezdettől csodáltam, amióta először regisztráltam az oldalon), mindig meg tudsz lepni. Amit itt leírsz, az valamiféle "fél-depressziós" állapot, amelyet nagyon sokan átélünk, és talán még segít is abban, hogy jobban írjunk, ám mégis kevesen vállalják...