Ez az egyik kedvencem prózai műveid közül, melyet mindig szívesen olvasok. A magány, üresség, amiről írsz... gyönyörű. Bár túllépnél rajta... az emléke mindig ott él utolsó soraidban. Őszinte szerelem, miről írsz! És ha tényleg Ő az igazi, ne hagyd elmenni! Imádom írásid! Kíváncsian várom, a folytatást!