Gyermekkoromtól vonódtam az irodalom minden műfajához. Inkább élvezője, mint alkotója voltam mindaddig, amíg életemben történt egy olyan tragikus esemény, amiről azelőtt azt gondoltam, ilyesmit józan ésszel el sem lehet viselni. Édesanyám haldoklott a kórházban, amikor a fiamat halálos baleset érte. Együtt temettem őket. Azóta a bennem lévő érzelmeknek, gondolatoknak, esetleg kérdéseknek vers, vagy próza formájában próbálok utat nyitni. E helyi újságban többször jelentek meg verseim, de leginkább annak eszközei ők, hogy megfogjak egy érzést, vagy gondolatsort és azt papírra vetvén láthatóvá tegyem. Ez megnyugtat, és azt gondolom, ha másokkal is megoszthatnám, esetleg megélt tapasztalásaimmal segíthetnék másoknak is megérteni a megérthetetlent, feldolgozni a feldolgozhatatlant.