Nagyon érdekes a tördelése a versnek, kíváncsi lennék mi volt mögötte a szándék. 🙂 Elég megkapó ez forma és tetszik ez a szakadt-zsebes kép.
Köszönöm,
Balázs
Sziasztok,
a késedelem és az egyszerűség okán egyben reagálok. Nagyon örülök, hogy elolvastátok, és hogy tudtatok vele valamelyest azonosulni, meg, hogy tetszett. Amint időm engedi befejezem a művei digitalizálását, és a monográfia megírását csak mindig akadnak más dolgok akár a szakterületemen, vagy csak úgy az életben. De meglesz, mert tényleg...
Drága Kankalin!
Igyekszem írogatni, bár a legtöbb dolog leginkább félkészen, esetenként egészen, de fiókban marad. De majd később lehet leporolom őket, és feltöltöm, ha épp úgy adódik. Remélem én is, hogy fogok még másmilyeneket is írni.
Köszönöm neked,
Balázs
Kedves Ica,
Jó úton haladok, de nem olyan egyszerű ez. Köszönöm, hogy benéztél, és hogy írtál pár sort. Sajnálom, hogy csak most válaszolok, de ez is a folyamat része. :))
Hálával,
Balázs
Kedves Kankalin!
Örömmel olvastam a versedet, viszonylag keveset foglalkoztam mostanáig irodalommal (amikor is, akkor csak egy nagyon szűk, sötétebb szelettel), úgyhogy nagyon nagy hatással volt ez most rám. "A kikelet mindig ilyen, / nem állítja meg semmi sem." 🙂 Beleszédülök én is.
Ölel a hosszú távollét után,
Balázs
Drága Kankalin,
legalább akkora élvezettel olvastam szonetted, mint a korábbiakat és remélem még párat olvashatok majd. :)) Bővebb kifejtéshez kicsit fáradt vagyok már, de biztos majd még visszatérek erre a versre, mindig inspiráló a jelenléted ilyen formában, vagy hozzászólásként.
B.
Szervusz Szelibra,
roppant mulatságosnak találtam, hogy egyszerre töltöttünk fel ugyanazon címmel verset az oldalra, mondanám, képtelenség... 🙂 Aranyos, megmosolyogtató, kedves vers egyébként. Jó, hogy benéztem.
Balázs
UI: Most értelmeztem igazán soraid, igazad van, az első szó lett "rossz" -- ami szóból eredetileg indultam, amit végül címbe is emeltem, szóval a magva a versnek --, pontosabban javítandó, és most tán' a címadás helyes. Ha így nézem. 🙂
Kedves Kankalin,
újra tűpontosan látod a versemet, mint már sokadszor. 🙂 A nyomatékosítás is igaz, erre azért nem reagáltam, mert jómagam nem akarom magyarázni, védeni a verseim, nem tisztem.
A címadással pedig mindig is bajban voltam, elismerem közel sem erősségem és nem hinném, hogy bármely címem végleges lenne, ellenben mostanra már...
Nagyon érdekes a tördelése a versnek, kíváncsi lennék mi volt mögötte a szándék. 🙂 Elég megkapó ez forma és tetszik ez a szakadt-zsebes kép. Köszönöm, Balázs
Sziasztok, a késedelem és az egyszerűség okán egyben reagálok. Nagyon örülök, hogy elolvastátok, és hogy tudtatok vele valamelyest azonosulni, meg, hogy tetszett. Amint időm engedi befejezem a művei digitalizálását, és a monográfia megírását csak mindig akadnak más dolgok akár a szakterületemen, vagy csak úgy az életben. De meglesz, mert tényleg...
Szervusz Edit, a tetszés talán nem a legjobb szó, de érteni vélem mire gondolsz. 🙂
Drága Kankalin! Igyekszem írogatni, bár a legtöbb dolog leginkább félkészen, esetenként egészen, de fiókban marad. De majd később lehet leporolom őket, és feltöltöm, ha épp úgy adódik. Remélem én is, hogy fogok még másmilyeneket is írni. Köszönöm neked, Balázs
Kedves Ica, Jó úton haladok, de nem olyan egyszerű ez. Köszönöm, hogy benéztél, és hogy írtál pár sort. Sajnálom, hogy csak most válaszolok, de ez is a folyamat része. :)) Hálával, Balázs
Kedves Kankalin! Örömmel olvastam a versedet, viszonylag keveset foglalkoztam mostanáig irodalommal (amikor is, akkor csak egy nagyon szűk, sötétebb szelettel), úgyhogy nagyon nagy hatással volt ez most rám. "A kikelet mindig ilyen, / nem állítja meg semmi sem." 🙂 Beleszédülök én is. Ölel a hosszú távollét után, Balázs
Drága Kankalin, legalább akkora élvezettel olvastam szonetted, mint a korábbiakat és remélem még párat olvashatok majd. :)) Bővebb kifejtéshez kicsit fáradt vagyok már, de biztos majd még visszatérek erre a versre, mindig inspiráló a jelenléted ilyen formában, vagy hozzászólásként. B.
Szervusz Szelibra, roppant mulatságosnak találtam, hogy egyszerre töltöttünk fel ugyanazon címmel verset az oldalra, mondanám, képtelenség... 🙂 Aranyos, megmosolyogtató, kedves vers egyébként. Jó, hogy benéztem. Balázs
UI: Most értelmeztem igazán soraid, igazad van, az első szó lett "rossz" -- ami szóból eredetileg indultam, amit végül címbe is emeltem, szóval a magva a versnek --, pontosabban javítandó, és most tán' a címadás helyes. Ha így nézem. 🙂
Kedves Kankalin, újra tűpontosan látod a versemet, mint már sokadszor. 🙂 A nyomatékosítás is igaz, erre azért nem reagáltam, mert jómagam nem akarom magyarázni, védeni a verseim, nem tisztem. A címadással pedig mindig is bajban voltam, elismerem közel sem erősségem és nem hinném, hogy bármely címem végleges lenne, ellenben mostanra már...