Kedves Ran! Az összes itt olvasható írásodat elolvastam. Volt, amikor megállíthatatlanul folytak a könnyeim, annyira fájt, amiket írtál... volt, amikor kitört belőlem a nevetés (sajt a liftben)... volt, amikor csak mosolyogtam, s a fejemet csóváltam (mert mi nők azért nem vagyunk ilyenek... na, jó, valójában magamra ismertem:) )... Sokszor elhittem,...