Valamikor ifjonti éveimben, úgy gondoltam, nincs annál nemesebb dolog, mint másoknak örömet szerezni.
Akár saját tehetségünk, produkciónk vagy valamely alkotásunk okán, akár csak úgy – l’art pour l’art !

Talán ezért is hivatásomul zenei pályát választottam, aztán a sors és a körülmények másképp „ rendelték” majd negyedszázadnyival ezelőtt így mást választottam, ami természetesen megfelelt az érdeklődésemnek.

Ma sem gondolom másképp.

Most mégis csupán saját örömömre – a sors és a véletlenek összejátszása miatt – újra „magamhoz-öleltem” régen szeretett „ hangszereimet ”. Kezembe vettem a gitárt, és 25 év után újra énekelni kezdtem.

Mindezen közben Kezem új barátságot kötött, a TOLLAL ÉS A PAPÍRRAL, s most szinte józanésszel, számomra is érthetetlen váratlanul, új VERSEK és dalok is születtek.
Aztán, egyszer-csak azt vettem észre, létrejött egy CD-nyi vers – zene.

Köszönet érte : a Múzsáknak, a Sorsnak, ki alkotó tollam papírra vezette, s a dallamokat a fülembe tette.
A Barátoknak, hogy bátorító szavaikkal mellettem voltak, s nem utolsósorban külön Mindazoknak, akik lelkesedésükkel, tehetségükkel, alkotó és előadó társaim lettek.

Egyre többször azon a gondolaton kaptam magam, hogy ha már megszülettek ezek a VERSEK, dalok, talán nem tehetem meg, hogy nem osztom meg másokkal is azt az örömöt, amelyben részem lehet általuk.

Eldöntöttem, ha már létrejöttek e dalok, akkor nem tarthatom meg csak magamnak, így hát közreadom, – ifjúkori hitem szellemében – tán mások is örömüket lelik majd benne!

Kérem, fogadják olyan jó szívvel, mint amilyen őszinte, tiszta szándékkal készültek.

Jó szórakozást kívánok a versek olvasásához, de legfőképp: kellemes zenehallgatást.

„ Jól, csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan! ”
(Antoine de Saint-Exupéry)

http://www.youtube.com/user/7hazyR48?blend=7&ob=5