Szia Cal! Sajnos a Szeptember végén ötletet már 'lenyúlták' előlem 🙂 de majd valami mást még biztos alkotok. Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy neked tetszett! :))

Szia Medve! Abban a korban vagyok amikor az a természetes, hogy egész nap aludni akarok, semmit se csinálni, meg szórakozni? 🙂 Azt hiszem nagyon sokan vannak ebben a korban. Egész életükben. 😀 A kényszercsöndre nem mondtál még semmit, de örülök, hogyha legalább az jól/jobban sikerült. 🙂 Megjegyeztem, eme írásommal ha nem...

Kedves Poppy! Köszönöm az együttérzésedet és az őszinteségedet. 🙂 Nem tudom, tudok-e jobbat, de remélem még tudni fogok.

Kedves Éva! Mindig az tűnik nehéznek, amiben benne vagyunk, később biztos azt fogom gondolni, hogy milyen jó is volt az iskola. 🙂 Pedig hát nem! Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂 Tudom, messze nem tökéletes, örülök, hogy ennek ellenére is tetszett.

Úristen, ez nagyon elvetemült. 😀 Okoztál nekem egy nevetést így elalvás előtt.

Kedves Artúr! Én ha kutyát láttam a kerítés mögött a járda szélére húzódtam, és befogtam a fülemet. 9 évesen nőttem ki. Még mindig feszengve megyek el ott, ahol kutyát látok, persze az hogy van egy sajátom ami még a madarakat is ugatja sokat segített. Nagyon szeretem a verseidet. 🙂

Kedves Leslie! Köszönöm szépen. Örülök, hogy itt jártál!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és az értékeléseket. Örülök, hogyha sikerült adnom valamit ezzel a három sorral. Kedves Szusi, köszönöm a tanácsot, egyet értek, át is javítom mihamarabb. 🙂

Szia Hanga! Meghatott a vers. Kicsit beleképzeltem magamat, hogy mi lenne hogyha ezeket nekem mondaná valaki (főleg az első 2 és fél sort) őszintén és tiszta szívből... 🙂 El is olvadnék, bár lehet, hogy túl könnyű engem lenyűgözni. 😀

Szia! Kirázott a hideg miközben olvastam, főleg a középső versszaknál. Az abszurd képeket nem is próbáltam szanaszét elemezni, csupán éreztem őket. Nagyon jól átjött a vers hangulata.